Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-08-25 / 35. szám
I ÉVFOLYAM 36. szám. Dombóvár, 1917. szeptember 2 Előfizetési ár: Egész évre . 12 kor. Fél évre . • 6 „ Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Dombóvár, Sz. László-tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséibe küldendők T ARSAD AüJWi HETIüflP megjelen miiicien vasárnap. Felelős szerkesztő: TÄDICS BENŐ. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PHÁL JÓZSEF jw—mwiamMmmmiiakmmmmamamuisasBMmmaM ape' W—f^vn^iTímggHtr^nwirüTffiwmwniwj-mnii «Mra»—ancMMmst >■■■—■■ \ . .. I Súlyos teherként nehezednek ránk a megélhetés gvndjai. A bajoknak ennyi yáltoza még sohasem ült az emberiség nyakán Minden nap új telhet hoz csak s majdnem mindnyájan vágyunk a gondatlan éjszaka után, mert a nappal nemcsak mentes minden szórakozástól, üdüléstől, hanem a munka és gondok alig tűrhető tömegével csakhamar elviselhetetlenné válik. S ha még a végzett munka a háborús konjunktúráknak megfelelő jövedelmet hozna, akkor könyebben megnyugod nánk a rendkívüli viszonyok állal okozott munkatöbbletbe, de amikor látjuk, hogy a sok munka mellett szegényebbek leszünk, hogy mindennap egy élvezeti, vagy szükségleti dolgunkról keli lemondanunk,- akkor lázadozunk a knnjunkíura ellen. Mert jól tudjuk, hogy a háború minden ióg-és igazságtalansága között a legnagyobb a megélhetési alakulatok szabálytalansága. Akik nem dolgoznak, azok a gaz Képek. Kalap. Nem a kóC3agos kaipagok uj fellüné- séről.- sem a hatalmasan felszökött kalapárakról,- sőt még a fantasztikus contourok- ban kibontakozó női divatszeszélycs kalapokról sem iesz sió. Mert van másrnódon is feltűnő kalap. Kényelmes vasúti utazásunk minden előnyeit felhasználva pihentetheti mindenki e kalapokon szemeit, ki nappal, vagy éjjel bevetődik az ujdombóvári pályaudvar éttermébe. Főképpen éjjel látható. Azért minden elutazónak, megérkezőnek és átutazónak figyelmébe ajánlom, hogy menjen be az étterembe s ha már bent állóhelyet sem kaphat, kapaszkodjék fel legalább a felső lépcsőre és nézzen körül. Látni fog sok boldog embert, akiknek sikerült széket szerezni, kik pihenve fogyasztják fehér-fekete kávéjukat, téájukat, vacsora pótlékukat, de kalapban. A helyelfoglaló férfiak nagyszázaléka kalapban üi, étkezik, enyhíti szomját, dohányzik. Nindenesetre festői kép. Étterem és kalap a fejen! Felesleges volna egyébként is bemutatnom őket. dagok és azoknak megvan mindenük, a dolgozók szenvednek, nélkülöznek. Nem ldzitó célzattal élezzük ki igv a helyzetet, nem is irigyelünk senkit, ki tisztességes munkával ' vagyont szerzett felhasználva az előnyös pénzsterzési helyzetet,- hanem csak rámutatunk az okokra, melyek 1 m'nden bizonnyal visszahatást szülnek. S ha nem lenne kellemes mindenkinek az eljövendő visszahatás akkor majd ne feledje senki, kogy azt szinte leküzdhetetlen nagy okok hoztak létre, A közellátás terén vannak a legnagyobb bajok. Még talán nem éhezett senki Dombóvári, de az mindennapi eset, hogy a holnapi kenyér bizonytalan, éhen sem halt még senki, de talán mégis befolyással van a hadikenyér és más hiányos táplálkozás a nagy gyermekhalandóságra. Iskoláink is lesznek,-sőt a tanítás valószínűleg a háború előtti beosztás szerint történik a jövő tanévben, de lesz-e fa szén a télre befűteni a szegényes lakást, szellőzetlen, sokszor dohos szobalevegő betegitő hatását nem emeli-e a hideg is? Súlyos és nehéz kérdések, de olyanok, melyeket még a végső szükség előtt rendezni kell; — nem bevárni, hanem megelőzni kell e jobakat. Mindenek előtt rendezni kell a mindinkább tért hóditó jegy rendszert. Ne kelljen senkinek naphosszat várni a jegyre, újból egy napig az árura. Nem a jegy kiosztásban múlik a sok időpazarlás és a lakosság fölösleges idegesitése, hanem azon, hogy nem osztják be a várost kerületekre, mely kisebb részletekkel kevesebb megerőltetéssel, közmegelégedésre lehetne a munkát végezni.— Legyen az árukiosztás igazságos! Már több panaszl hallottunk s ha kell hamarosan éa kíméletlenül megírjuk a visszaéléseket Ölömmel, látjuk, hogy a köz- igazgatási hatóság és az elöljáróság igyekszik enyhíteni a sokféle szűk ; ségen, de szeretnénk, ha többet is tennének- Nem ők maguk, hiszen a rengeteg munka*. mellé kevesen vannak egyébként is, hanem minthogy e kérdések rendezésere főkén az ő intézkedési körűkbe tartozik,-ve zetésük mellett vonják be a társa- j dalom, más egyéneit is s igysegitse- nekszükségképen enyhítendő nagy nehézségeken. n. kocsik ? Nem lehetne e a személyvouatok- hoz ép úgy csatolni étkezőkocsit, mint lehetséges hálókocsit ? Beiratás. Valamikor régen, háború előtt, szeptember elseje majd minden családnak ünnepnapja volt. A jó bncsuebédek kedvelt ételei után ünneplőbe öltözve vonultak iskolájukba a kis családtagok. Büszke önérzet sugárzott a jó mamák arcán az összetalálkozáskor s az volt a legboldogabb akinek gyermekén leginkább feltűnt a megerősödés, a vakációi jó ólet; az uj ruhák cipők, kalapok nagy vásárja voit e napokban fiuk eldicsekedték nyári hőstetteiket, a leányok apró-cseprő eseményeiket. Ma sokkal szomorúbb volt a beirat&s. Az ünnepi érzést teljesen lerontotta a horribilis eltartási havidij, a jó anyák sem méregethették annyira gyermekük megerősödését, teljesen uj felruházásra sem telt nagyon soknak ; a fiuk is hallgatagok, a leányok is komolyabbak. Szinte idegenül, magas tervezgessek nélkül, azon öröm nélkül, mellyel csak a fiatalság tudott örülni, kezdődik az előkészítés a küzdelmes jövőre. A mi korunkba még nem zavarta meg semmi örömünk et ma a küzdés már a diákságnál kezdődik. x. Étkező kocsi Nehéz dolog az utazás. Minduntalan halljuk a bölcs tanácsot: csak az utazzék, kinek feltétlenül szükségei». Igaz mert a kevés hely és sok utas miatt jó szerencsével Budapesttől-Fiuméig is lehel állni a li. osztályon, s a pár órás csekély késést meg sem emlitve eiőfordulhal, hogy az egész utón egy rossz kávéval kénytelen megelégedni a rossz levegőjű kocsikban órákhosz- sz&t lábváltogatva álldogáló utas. Ezért azután csomagot, csomagokat visz magával az okos utas, hogy legalább legyen ennivalója. Mi ezt nem tudtuk. Az előtt nem is volt szokás a II. osztályban szalonát, almát kenyérrel enni. De ők tudják, mert a 111. osztályban azelőtt is szokás volt. Sőt még régebben egy-két heti utravalóval s egy kis hordó borral indultak el ős apáink fatengelyes jármüveiken. Nem vihet mindenki magával néhány élelmet tartalmazó csomagot, közbámulatok központjaként a kocsikban étkezni sem mindenkinek lehet, a nagyobb állomásokon meg ételt nem igen kaphat s igy csak e kérdéssel foglalkozik útjában a szegény szenvedő: Hol vannak az étkező
