Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-08-19 / 34. szám

I ÉVFOLYAM.

Előfizetési ár:

Egész évre . 12 kor.

Fél évre . • fi „ Negyed évre . • „

Egyes szám ára 20 „ fül.

34. szám.

Dombóvár, 1917. augusztus 19.

Szerkesztőség: DombóTár, Sí Lásrló tér 18.

Kiadóhivatal : Hunyadi-tér 24. sz.

Előfizetési dijak és hirde- rósek a kiadóhivatalba, a lap szellemi résuót illető közlemények a szerkesz- : tőségbe küldendők.

T ARSAD Aü{WI HETIüAP

meelesi sni n tlesi vaüős fi t>s-nap.

Felelős szerkesztő: TADICS BENŐ.

első magyar király napján némüljön el minden ellentét. A politika vonuljon szerényen vissza e napon, mert minden magyarnak szívvel- lélekkel kell megülni az ezeréves ; Magyarország ünnepét. Ha nem is av..J:a volna a régmúlt nemzeti ün- j néppé első koronás királyunk napját — ha nem is lenne külső fénnyel j

megünnepelendő munkaszünet még akkor is ünnepi lélekkel kellene mindnyájunknak a nagy múltba visszatekintenünk. Szükséges, hogy ez a nap magyar nap legyen, ami- j kor a köznapi gondok, ä politikai tülekedés, az üzleti versengés önként adnak helyt a legszentebb érzésnek, — amikor fáradt lelkünk üdülni száll a múltba, — amikor a 1 nagy mull fénye oszlatia a siralmas i jelen homályát. — amikor az ezerév előtti átalakulás szelleme ihleti j meg az uj átalakulásban vajúdó lelkeket, amikor a dicső múlt visszaidézett képe erőt ad a mostani nagyon nehéz világharc folytatására.

Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PAÄL JÓZSEF

Lelki berendezettségünknél fogva szükségünk van arra, hogy időn- ldnt ünnepeljünk. Nem alakulhatunk át az élet nehéz leölésében!, el- jesen lélektelen lénnyé, hangulattá lan vázzá, eszmény nélküli stereotip gonbkjk'ozó-vá, mert akkor a fejlődés helyeit visszafejlődés útjára lépnénk. Főkép az ünneplés alkalmas arra, hogy a hivatalból, a műhelyből, az üzletből egy pár órára kiragadjon mindenkit, s a napi gondok és teendők egyhangúságát lendüle- ! tes eszmékkel, érzésekkel elevenítse. Ilyenkor fogékony a lélek, az ész, ilyenkor születnek a legnagyobb nemzeti, politikai, művészi, irodalmi eszmék ; ilyenkor pezsdü! az aludt vér és elevenül yneg a holt gondolat, a szerény terv, a gyáva akarat. A természetnek a tavasz az ünnepe; ekkor fejlődik, alakul, hatalmasodik benne minden ; ekkor lép napfényre az álmos tél minden alvó rügye, ereje. Az emberiség tavaszi erejét az ünneplés hozza meg, ez emeli magasra s az ünnepelni, átérezni nem tudás sújtja le.

Ezért ünnepeljünk mindannyian

Szent István magyar király ünne- I pén. Ünnepeljen az ur és szolga, a hivatalnok, iparos, kereskedő, munkás, mert mindannyiok eszmékkel telített életére van szüksége a hazának. S ha a múlton ünnepelő lélekkel elrévedezve látjuk, hogy nemzeti egységünk, teljességünk, létünk nem egyszer veszélyeztetve volt : lássuk meg azt is, hogy a lelkes magyar nemzet mindama veszélyt diadalmaskodva élte túl; ha látjuk, hogy ellenségeink körülgyürüzve akartak ismételt erőfeszítéssel megfojtani : lássuk meg azt is, hogy a nagy múltra támaszkodó magyar nemzet minden hü tagjának egyöntetű önfeláldozó, összefogó munkája volt mindenkor az egyedüli megmentő.- Ilyen meglátásokkal telített j erősödött lélekkel nézünk akkor a j mai nehézségekkel is szemben teljes bátorsággal; nem látjuk kislel- küen menthetetlen veszélyben hazánkat. mindenünket még akkor ! sem, ha nyílt ellenségeink mellé I cseh- horvát merénylők csatlako- j zásáról hallunk is.

i ____________

______

Ké

pek.

Homoki István.

A nagynevű Hazafi Verái János nemreg elhunyt népköltőnek utóda járta be Dombóvári a múlt napokban. Vértelen arca, merész hajviselete, fölényes megjelenése azonnal sejtette sorsüldözött voltát. ,,Homoki István népköltő, rokkant katona vagyok“ mondotta - sa bal hóna alatt hurcolt nagy kötegböl kikapott füzetet tartott elém: ,,tessék költeményeimből egyet venni, - 60 f az ára.“ Természetesen vennem kellett,- ö szó nélkül, rángatózó inakkal, de annál fesze sebb felsőtest-tartással kopogott ki a kongó folyóséból. Homoki István népköltő, rokkant katona. Bemondott címeinek hitelességétől eltekintve jut eszembe a sors iróniája. Mint népköltő járja be az országot, árulgatja értéktelen versfaragványait, mert mint rokkant katona rászorul a néhény fillér jövedelemre. Mint rokkant katona békés, nyugalmas, biztos megélhetést nyújtó otthont 'érdemelne,- mint költő derest; és mégis költészete után kell megélnie, mert magára hagyatott rokkant katona.

História.

Jó Mikszáth Kálmán apró politikai írásaiból jut eszembe egy töredék. — Uj alispán került a megye élére, ki a közueme- seknek sem politikája, sem egyénisége miatt nem tetszett. Az installáló gyűlésre bekocsiz- tak a hétszilvafásak ki kardosán, ki csak úgy fokossal. Hangos volt az ellenzéktől a nagyterem,- kardok, fokosok zöreje szüntelen hangzott, inig az uj ember beszélt. A gyű- ! lés után egy járás küldöttsége járult az al- 1 ispán elé és kérte, bogy a magas kormány- ; nál eszközölje ki a gát megépítését, mert az árvíz sokszor teszi tönkre vetésüket. Az alispán végig nézeti rajtuk, gúnyos mosollyal állapitólta meg magában, hogy épen ezek voltak kevéssel előbb a leghangosabb ellenzékiek a gyűlésen, de mégis megígérte, bogy amit lehet, megtesz. A gát természetesen ; nem készült el az ö alispánkodása alatt és j az árvíz tovább is elöntögette a nagyhan- j guak vetéseit. - Vannak, kik megértik, hogy j miért épen most jutott eszembe s irtain le e régi históriát, — akik meg nem értik a . história mai vonatkozását, azok csak remél- i jenek fejlődésben, közeli jobb időben.

Kánikula.

Igaz, hogy pokoli hőség volt minapában. Nem volt nappalunk, nem volt éjjelünk, mindig a forróság gyötrött mint a lázbeteget. Nem volt otthonunk, nem volt sétahe- íyünk, nem volt hüs kaszinónk, — mindenütt a bőség üldözött mindnyájunkat. Még az ujdombóvári indóháznál is hasonló volt a melegség, sőt bent az étteremben is. Izzadtunk mindnyájan némán tűrve s étvágytalanul ebédeltük el a vonatra-való várakozási időt, —- de tűrtünk és nem vetkőztünk neki. Mert volt ott valaki, kit tultápláltsága sem jogosított fel arra, hogy nekivetközzók. Fürdés, sport, séta közben lehet sőt szükséges a felesleges ruhadaraboktól megszabadulni, — otthon, kiránduláskor, bizalmas zárt körben lehet levetkőzéssel védekezni a tikkasztó kánikula kínzása ellen, —de nyilvános helyen, még hozzá étteremben, hói a legkülönbözőbb osztályú mindkét nemű közönség megfordul, ott mégse vetkőzzék le senki, — az sein még egyszer, aki kedden az ujdombóvári étteremben. Lehet, hogy ő nagyon gazdag, de látszik, hogy csak mostanában gazdagodott meg. X,