Diakonia - Evangélikus Szemle, Repertórium 1979–1993
Felvehettük a névsorba társadalmunk egyik legkiválóbb szociológusát, Andorka Rudolf-ot, aki kezdettói fogva baráti úton sok segítséget nyújtott nekem. Megnyerhettük bizottsági tagnak az egyik legjelentősebb USA-beb egyetem szociológus tudósát. A bizottság valamennyi tagja evangélikus volt. A szerkesztőbizottság nagy többséggel mindig támogatta szerkesztői munkámat. Ennek elsősorban a világiak részéről volt nagy jelentősége, mert a lelkészi diplomával rendelkező tagok püspöki hatalom alatt állottak. Péter Márta művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, olyan megfontoltan, határozottan, csendesen és ugyanakkor egyházi oldalról nézve is jól szólt hozzá a Káldy püspök által vitatott kérdésekben, hogy Káldy Zoltán elfogadta. Helytállása nagy támaszt jelentett szerkesztői elképzeléseim zavartalan végrehajtásában. Péter Márta sajnos az utolsó években betegsége miatt már nem tudott részt venni bizottsági üléseinken. Nekrológjának lelőhelyét a repertóriumban megtaláljuk. (43 old.) A bizottság támogatását megtapasztaltam az utolsó, 1993 őszi ülésünkön is, amikor kézhez kaptuk a lap megszűnését tudomásul adó egyházfőhatósági végzést. Minderről részletesebben írtam itt, mert ez már visszanyúlik a közelmúlt egyháztörténetébe. A Diakonia története küzdelmes idők tanúja, noha csak 15 évig élt. A folyóirat emblémáját Thomas Editnek, a Nemzeti Múzeum osztályvezetőjének köszönhetjük. 0 hívta fel figyelmemet a IV. századból származó római kori boltozat-téglára. A nyers agyagra még a kiégetés előtt ujjbeggyel rárajzolták Krisztus nevének kezdőbetűit: X és P (khi és ró). A korai keresztények a Krisztus-monogramot különösen kedvelték: hitvallásuk jeleként oltáraikat, kultusztárgyaikat, sírjaikat jelölték vele. A szekszárdi múzeumban őrzött, Újdombóváron 1933-ban felszínre került tégla egy ókeresztény sírból származik. A tégla fényképe mindvégig rajta volt a Diakonia borítóján; a fedéltervet Varga Győző grafikusművész készítette. A tégla képe Urai Erika grafikusművész tervezésével rákerült a Repertórium címlapjára is. Ugyanő készítette a megszűnt Diakonia helyébe lépő, örökségét továbbvivő „Credo” című, Evangélikus Műhely alcímű periodika fedéltervét. A „diakonia” (rövid o-val) újszövetségi görög szó, jelentése: szolgálat. A „diakóniai” jelző (hosszú ó-val) szeretetszolgálati megjelölést tartalmaz. Az embléma hármas szimbolikus jelentőségét a Diakonia első számában, majd később is néhányszor kiemeltük. Jelképezi a lutheri kereszténység összefüggését az egyház első századaival: valljuk az anyaszentegyház folytonosságát. Lelőhelye emlékeztet bennünket, hogy szolgálatunkat magyar földön, e nép körében végezzük. A két görög betű pedig hitünk és keresztény életünk középpontjába a megfeszített és feltámadt élő Krisztust állítja. Az évi két szám helyett négy számra tértünk át 1992-ben. A hátralevő két évben Bízik László helyettes szerkesztő segítségével dolgoztam. A Diakonia évenként négyszeri megjelenésével lehetővé vált, hogy felerészben tematikus számokat állítsunk össze. A folyóirat első felében egy-egy témát vettünk elő. Ilyenek 7
