Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kulturális figyelő
78 KULTURÁLIS FIGYELŐ lőföldjét, vagyonát, mindenét, még a lányait is, és magányos remeteként tengődve tűnődik a számára érthetetlen eseményeken. Ezt teszi Natanáél is (Bertalan) a tanítvány, amikor a kétségbeesés mélyén tipródik a tömegben a Golgota közelében. (Még nem sejtve, hogy nemsokára Arábia és Örményország apostola lesz, de hát ezt még nem is sejtheti, s ezért lelkiállapota hiteles.) Pál apostol azonban, aki maga volt a lázas cselekvés, a fáradhatatlan, mindent lebíró erő, nehezen képzelhető el töprengő-tépelődő-kétkedő hamleti állapotban („a tett halála az okoskodás”), neki pedig tennie kellett, mert erre indította küldetése. A Bibliához újra meg újra visszatérő író lelkivilágára azonban jellemző a mottóul választott József Attila-idézet, amelyből a kötet címlapját (dús réten heverő, feszületről levett corpus képe) is megértjük: Te a lelkek összessége fönn az égbe, lenn az égbe, mindenségbe meghallgatsz-e Istenem? Itt feküszöm elhagyottan, Krisztus voltam beteg nárcisz eldobottan Hallgat így magában el. A kötet — művészien formált — írásain érezni, hogy ha ez a szomjazó keresés csak egyszer, egyetlenegyszer találkoznék a kegyelem sugarával, akkor nyomban napfény ragyogná be ezt a zord írói világot. Ha sors, történelem, élet még oly kegyetlen volt is. Bozóky Éva Révész István tábori naplójából Felsőbisztráról Alsószinevérre 44. VII. 31. (12 órától 20 óráig) Magam csak a vonatrészek visszavonulását láttam, de ez a kép is megmarad bennem mindörökké. Bednarow után mintha valami rossz sugallat lepte volna meg oszlopainkat, minden kocsisor vad vágtázásba kezdett. Nem törődött egyik részleg a másikkal. Minden áron előzni! — ez volt a cél. Még a hadi-hídoszlop nehéz hatlovas fogatait is elfogta a futó láz, és több helyen torlódást keltve száguldtak. Sok helyen kellett magamnak rendet teremtenem, mert tiszt a láthatáron nem volt. Ha a tömeget valahogyan csillapítanom sikerült is, egyet nem sikerült megakadályoznom, a pletykát. Mindenki hazamenetelről, leszerelésről beszél, s volt, aki biztosan hangoztatta, hogy este már Munkácson lesz. — Ott azonban, ahol a parancsnok jelen volt s maga is együtt gyalogolt vagy kocsizott a csapattal, teljesebb volt a fegyelem. Példás fegyelmet tanúsított a 20. oszlop és ez Karácsonyi Dezső főhadnagy érdeme. Oszlopa élén láttam többször, és az egész utat majdnem gyalogolva tette meg. Wisz- kowon, a határállomáson aztán elértek bennünket az ezredek is. Puszta megpillantásukra elém tárult a harcolók sorsa. Alsószinevár 44. VIII. 1—3. — Elkínzottak és fáradtak a csapatok. Lovaink sántítanak, soványak. Ember és állat pihenést vár. Utón vagyok egész nap. Leülök ^ pihenők közé, hogy ne maradjanak magukra gondolataikkal. Soha nem éreztem ilyen nehéznek feladatomat. Fáradtakat, csüggedteket kellett puszta szóval erősíteni és felemelni.
