Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kertész Géza: Igen és nem
KERTÉSZ GÉZA Igen és nem . a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem nem . .Mt 5,37 Indul a stopper, mérik az időmet. De én nem futok, nem úszók, hanem beszélek. Valaki feszülten figyeli az órát, csak arra figyel. Nem tudom a beosztását, de ő az úr. Mit mondok — nem érdekli, — egy a fontos: ne lépjem túl a nekem szánt perceket, mert jön a következő műsor s kell még hely a reklámnak is... „Három flekk" — kapom a telefont, tudod 30 sor hatvan leütés oldalanként ... Rossz érzésem támad, mert gondolataimat másodpercekben, leütésekben mérik. Üjabban már karakterékben, hiszen terjed a szövegszerkesztő gép. „Vegyétek észre gyerekek, hogy a lap üresen nem jelenhet meg, ha ti nem írtok, ír bele más, a lapnak meg kell jelenni...” Cseng a fülembe a jóindulatú atyai figyelmeztetés. S megijedek, mert beszorítva érzem magam flekkekbe, másodpercekbe. S féltem a szót, azt a szót, amely képes történelmet formálni, amelytől világbirodalmak megrettenték. Azt a szót, „amely hatalmasabbnak bizonyulhat mint tíz hadosztály” —, ahogy Ludvic Vaculic „Kétezer szava”, melytől a hatalom megijedt és „öt másik ország csapatai egyetlen éjszaka alatt megszállják Csehszlovákiát” (1969). Keresem a szavakat... és helyette kitöltött perceket találok s flekkenként hatvan leütéssel teleírt A4-es szabvány papírt. Olvasom nagytudású, sok nyelven beszélő teológusok közös nyilatkozatát vagy politikai tanácskozások kiáltványait. Nagyszerűek, minden szót megmértek, kiegyensúlyoztak, egyetlen vesszőbe sem lehetne belekötni. Egy kis hibája van, de ezért már kár lenne az időt húzni: — nem mondtak semmit! Annyira pontosak voltak, hogy először mindent kihúztak, ami félreérthető; aztán ami megbántaná a kisebbséget; netán megszomorítaná az értünk mindent megtenni akaró hatalmat —, hogy végül semmi nem maradt. Igaz, nem is köthet bele senki. Várom már, hogy egyszer megjelenjen a rekordok könyvében a világ legokosabb embereinek legsemmitmondóbb nyilatkozata. S ennél már csak az a rosszabb, ha valamit nekünk írnak! A legújabb, mindenkire kötelező rendelet adóról, ebtartásról, ami mindenkire vonatkozik, de csak egy szűk réteg érti. Eltűnt a szó, pedig talán soha nem volt ennyi: írva, mondva, mutatva. Aki nem tanult meg olvasni, az hallhatja rádióban, akinek nem elég a szó, „illusztrált” mesekönyvet kapcsol infrakapcsolóval s nézi a TV 1-et a TV 2-őt vagy ki tudja melyik csatornát.
