Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Villó Ildikó: Az információ feketepiaca: a pletyka
VILLÓ ILDIKÓ: AZ INFORMÁCIÓ FEKETEPIACA 35 a közéleti pletyka talaját veszti. Ez a folyamat nyomon követhető mégoly feldúlt politikai közéletünkben is. A levitézlett rendszerben pletyka szintre szorultak azok az információk is, amelyek megismerése elemi joga lett volna minden állampolgárnak, mint például a bősi vízierőmű, az államadósság. Most, szerencsére, a hírek előbb-utóbb napvilágra kerülnek, elvesetik bizalmas, pusmogó hangulatukat. Ebből a szempontból jó szolgálatot tesz még a botrány is, ami a homályban tartott, eltitkolni kívánt információ napvilágra kerülésének pillanata. A magánéleti pletykát ez a változás nem érinti, illetve annyiban, paradox módon mégis, hogy közszereplőkkel kapcsolatos magánéleti pletykák kerülnek a nyilvánosság fényébe, amit az alapjában nagyon jó irányú változás salakjának kell tekintenünk. Nem igaz ugyanis, hogy a közéleti szereplők magánéletének minden pillanatára jogot formálhat a publikum. Voltaképpen nem is akar jogot formálni, csupán leskelődni akar, annak a kétes értékű, ócska tanulságnak a kedvéért, hogy: „ő is csak olyan ember, mint bárki más, csalja a feleségét, veri a gyerekét”. Minek parázsra ültetni és tévékamerák előtt faggatni a fiatal (méghozzá nagyon fiatal) sportolót, hogy volt-e és milyen kapcsolata a világszélhámos menedzserrel... Ha volt, ha nem volt, ha híres emberről van szó, ha nem, ez a legszigorúbban vett magánügye. A pletykát mindig a rosszindulat színezi (a nyelvész azt mondja erre, hogy van ilyen konnotációja, mellék jelentése), érzelmileg elidegenítő, „leleplező”. Ha a kajánság hiányzik az elmondásból, ha bármilyen közvetetten, elvontan is, de a másik érdekében adjuk tovább értesülésünket, nincsen szó pletykáról. Az a hír, hogy X. elégtelenre vizsgázott, attól lesz pletyka, hogy a beszélőt nem kérték fel a terjesztésére, és kárörömmel adja elő. Az X. kitűnőre vizsgázott mondat pedig attól, hogy kontextusában (a szövegben vagy a valóságban) ott rejlik az az információ is, hogy csalással, protekcióval. Némi kiegészítéssel elfogadhatjuk a francia Robert-szótár értelmezését: a pletyka, annyi, mint tapintatlanul elmondani olyasmit, amiről hallgatnunk kellene, hozzátéve még, vagy pedig teljes nyíltsággal beszélni. Révész István tábori naplójából Sokolov—Uniz 44. VI. 22—30. — Gyülekezeteimben 14 istentiszteletet tartottam. Meglátogattam a 13/11. zlj. vonalát. Minél közelebb a veszedelem, annál jobban megnyilatkozik a lélek. Míg a honvéd törzsnél s vonatainál az istentisztelettel szemben lekicsinylő magatartást tanúsítanak sokan, itt lelkesedve gyülekeznek valláskülönbség nélkül az ige köré. Figyelő szemükből hit és reménység árad. Nem is azt mondom, amire készültem, önkénytelenül s egyszerűen, felszabadulva ered lelkemből a szó. Ez a nap nekem is ajándék. Sajnos volt hely, ahol nem énekelhettünk a muszka közelsége miatt. Csak a Dnyeszter vize választott el minket az ellenségtől, s kicsi erdő rejtett, ahonnan még a suttyogás is áthallatszik a túloldalra. Honvédeinket érzékenyen érintette, hogy a német hadosztály-parancsnokság velük végezteti a sorozást, a lengyel és ukrán férfiaknak, nőknek munkaszolgálatra való „befogását”. Mert ez a feladat. A nép erdőkbe és minden elképzelhetetlen rejtekhelyre menti magát, ahonnan erőszakkal, fegyverrel kell előhorgászni őket. Van, aki trágyadomb alá ásatja be magát, csakhogy a kényszerszolgálat elől megmenekülhessen. Kéménylyuk és zsupfedél egészen közönséges búvóhelyek és túlhaladott ötlet. A sorozás sokhelyt embervadászattá fajult.
