Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Kulturális figyelő
74 KULTURÁLIS FIGYELŐ melvényeket találunk egykori és mai neves szerzőktől. A kötet jelentős vezető tanulmánya a szerkesztő Haíenscher Károly műve: Illúziók nélkül — élő reménységgel. Ez a cím reális program a mában: „...az ökumenizmus útja nem göröngymentes, de nem is lehetetlen.” Az imponáló könyv nemcsak egyháztörténeti jelentőségű az amszterdami világgyűlés megvilágításával és hazai vetületével. Mai üzenete van, amikor az ökumenikus gondolat nem parázslik már izzón. Az emlékezéssel is a felekezetek közeledését, az ökumenikus párbeszéd megújulását akarja szolgálni. Egyes részletei továbbgondolásra váró hagyatékot képviselnek. Elhunyt szerzők életrajzához nyújtanak adalékot. így például Dezséry László belső útjához ad figyelemreméltó szempontot „Amszterdam után” című írása. A későbbi aposz- tata püspök tesz meggyőző bizonyságot Jézus Krisztusról. Victor János, Ravasz László, Ordass Lajos megnyilatkozásai tükör is róluk. A pár oldalnyi ökumenikus imádságok spirituális csúcsa a könyvnek. Számomra külön öröm, hogy a kötethez két evangélikus adott döntő segítséget: Benczúr László és Hafen- scher Károly. A könyv visszhangra vár és hullámmozgást indíthat. Veöreös Imre D. Bonhoeffer: Santiorum Communio A keresztény gyülekezetét, mint politikai egyes-gyülekezetet, vagy mint házaknál összej övöket az Ige körül való összegyülekezés tartja össze. Az ige az egysége a lényege-szerinti és a megtapasztalható egyháznak, a Szent és az objektív Léleknek, ami azt jelenti, hogy a megtapasztalható egyház konkrét funkciója a prédikációs- és szentségi istentisztelet. Az igehirdetés „hivatala” az egyháznak, és ezért kell legyen egy összejövetel is. Mindkét fogalom megfelel magának, amit az őskereszténységtől a pietizmus és ortodoxia idejéig axiómaként értették. Csak az individuális életfelfogás kezdte ezek (a prédikáció és az összegyülekezés) szakmai — éspedig pszichológiai — tartalommal értelmezett szükségességét újra-gondolni, és tette fel a kérdést az összegyűlés értelmére, tekintettel annak hasznára és szükségességére az egyén számára. * * * A tapasztalati egyház fogalmának teljesen megfelel egy valóságos dolog, éspedig az össz-gyülekezet. Ezt a fogalmat szükségszerűen képeznünk kell, mivel csak így lesz érthető Isten egész megváltás-akarata a történelemben. Az össz-gyülekezetben, mint mindazon helyek „összegében”, ahol hirdetik az evangéliumot, „Egy Lélek”, Egy Ige van; Egy Test ez, valódi közösség, sanctorum communio. Az egyes-gyülekezetek összetartozásának valóságát a katolicizmus mindig is jobban hangsúlyozta, mint mi. Persze, mert histori- zálta. Mi nem mondjuk, hogy a megtapasztalható összegyház (egyetemes zsinat) több lenne, mint az egyes-gyülekezet; ez egyáltalán nem lenne evangélikus felfogás. De Krisztus Teste: az Róma és Korinthus, Wittenberg, Genf és Stockholm; minden egyes-gyülekezet tagjai sanctorum communióként együtt tartoznak az össz-gyülekezethez.
