Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993

1993 / 4. szám - Kulturális figyelő

74 KULTURÁLIS FIGYELŐ melvényeket találunk egykori és mai neves szerzőktől. A kötet jelentős veze­tő tanulmánya a szerkesztő Haíenscher Károly műve: Illúziók nélkül — élő re­ménységgel. Ez a cím reális program a mában: „...az ökumenizmus útja nem göröngymentes, de nem is lehetetlen.” Az imponáló könyv nemcsak egyház­történeti jelentőségű az amszterdami világgyűlés megvilágításával és hazai vetületével. Mai üzenete van, amikor az ökumenikus gondolat nem parázslik már izzón. Az emlékezéssel is a feleke­zetek közeledését, az ökumenikus pár­beszéd megújulását akarja szolgálni. Egyes részletei továbbgondolásra váró hagyatékot képviselnek. Elhunyt szerzők életrajzához nyújtanak adalékot. így például Dezséry László belső útjához ad figyelemreméltó szempontot „Amszter­dam után” című írása. A későbbi aposz- tata püspök tesz meggyőző bizonyságot Jézus Krisztusról. Victor János, Ravasz László, Ordass Lajos megnyilatkozásai tükör is róluk. A pár oldalnyi öku­menikus imádságok spirituális csúcsa a könyvnek. Számomra külön öröm, hogy a kötethez két evangélikus adott döntő segítséget: Benczúr László és Hafen- scher Károly. A könyv visszhangra vár és hullámmozgást indíthat. Veöreös Imre D. Bonhoeffer: Santiorum Communio A keresztény gyülekezetét, mint politikai egyes-gyülekezetet, vagy mint há­zaknál összej övöket az Ige körül való összegyülekezés tartja össze. Az ige az egysége a lényege-szerinti és a megtapasztalható egyháznak, a Szent és az objektív Léleknek, ami azt jelenti, hogy a megtapasztalható egyház konkrét funkciója a prédikációs- és szentségi istentisztelet. Az igehirdetés „hiva­tala” az egyháznak, és ezért kell legyen egy összejövetel is. Mindkét foga­lom megfelel magának, amit az őskereszténységtől a pietizmus és ortodoxia idejéig axiómaként értették. Csak az individuális életfelfogás kezdte ezek (a prédikáció és az összegyülekezés) szakmai — éspedig pszichológiai — tar­talommal értelmezett szükségességét újra-gondolni, és tette fel a kérdést az összegyűlés értelmére, tekintettel annak hasznára és szükségességére az egyén számára. * * * A tapasztalati egyház fogalmának teljesen megfelel egy valóságos dolog, és­pedig az össz-gyülekezet. Ezt a fogalmat szükségszerűen képeznünk kell, mi­vel csak így lesz érthető Isten egész megváltás-akarata a történelemben. Az össz-gyülekezetben, mint mindazon helyek „összegében”, ahol hirdetik az evangéliumot, „Egy Lélek”, Egy Ige van; Egy Test ez, valódi közösség, sanctorum communio. Az egyes-gyülekezetek összetartozásának valóságát a katolicizmus mindig is jobban hangsúlyozta, mint mi. Persze, mert histori- zálta. Mi nem mondjuk, hogy a megtapasztalható összegyház (egyetemes zsi­nat) több lenne, mint az egyes-gyülekezet; ez egyáltalán nem lenne evangé­likus felfogás. De Krisztus Teste: az Róma és Korinthus, Wittenberg, Genf és Stockholm; minden egyes-gyülekezet tagjai sanctorum communióként együtt tartoznak az össz-gyülekezethez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom