Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Kulturális figyelő
64 KULTURÁLIS FIGYELŐ A könyv az Egyházfórum Könyvek 14. kötete. Katolikus papokról szól, a katolikus egyházról, az egyházról, ötven pap sorsával ismerkedhetünk meg. A pályamódosítókon kívül azonban pályán maradók, egyházi vezetők, az egyházban aktív laikusok és a kérdést a pszichológia és a szociológia nézőpontjából kommentáló szakemberek is megszólalnak. A szerző „religiográfiát” írt. Szándéka szerint nem ítélkezik és magyaráz, hanem bemutat, láttat, elgondolkodtat, előítéleteket oszlat annak tudatában, hogy teljesen „nem ragadható meg a jelenség, hisz a Lélek ott (onnan és oda) fúj, ahol (ahonnan, ahová) akar”. A könyv első részében kilenc pályamódosító mondja el élete történetét. Van köztük, aki gyerekkora óta minist- rált, egyházi iskolába járt, de olyan is, aki szülei akarata ellenére indult a papi pálya felé. Ugyanígy különböző élményekről olvashatunk a szemináriummal és a pályán szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban. Hat lelkész és három laikus kommentálja az élettörténeteket. A „terepbejárás”-t követi a diagnózis. A második fejezet már az ötven pályamódosító tapasztalataiból merít. A csomópontok: az indulás, „eljegyződés” a szeminárium, pályájuk emlékezete, a pályamódosítás és az azt követő események s végül az identitáskeresés. A harmadik részben diskurzus részesei lehetünk. Résztvevői papok és nem papok, téma a hivatás, a cölibátus és a pályamódosítás. A könyv sokkol. Kendőzetlenül beszél az egyház belső problémáiról. „Első helyemen a főnököm szerette a társaságot és az italt. Második helyemen előzőleg már két káplán lett öngyilkos. Harmadik helyemen három szép esztendőt töltöttem el. ... Az, hogy a kis hajlott hátú házvezetőnő helyett kimenjek a kútra vízért, a plébános szerint nem volt összeegyeztethető kápláni hivatásommal. ... Nem tanítottak meg bennünket, hogyan kell ateistákkal, vagy a Dzsumbujban élőkkel kommunikálni. ... Negatív élményeim is voltak a hivatásról, a barátságról, a látszólagos Isten-hitről, a léha és besúgó életről.” A pályamódosítás négy leggyakrabban emlegetett indoka közt is szerepel a magányosság, a negatív papi példák taszító ereje és a lélektelen egyházi struktúra. A könyv reménységet is kelt. A pályamódosítók sok pozitívummal is találkoztak. „Első helyemen egy igazi pap fogadott: egyszerűség, lelkiség, szívjóság. ... A gyóntatás, misézés és beteglátogatás öröm volt. ... Voltak hiteles, emberséges tanáraink.” Legtöbben nem veszítették el hitüket, és egyházukat is szeretik. Katolikus papokról lévén szó, beszélnünk kell a cölibátusról is. Az 50 pap közül 38-ról derül ki, hogy alkalmatlan volt, alkalmatlanná vált a cölibátusra, de csak nyolcuknál ez az egyedüli oka pályamódosításuknak. Az identitáskeresésben is az okozza a legnagyobb problémát, hogy mint nős embereknek, nincs többé helyük a római katolikus papok között. Egyházi jogállásuk rendezésénél találkoznak az egyházi felsőbbség rendkívüli merevségével. A cölibátussal kapcsolatban Kamarás idézi XXIII. János pápát: „Néha úgy érzem, szinte hallom a jajgatásukat, hogy az Egyház szabadítsa meg őket ettől a tehertől. Mit tehetek én? Az egyházi cölibátus nem dogma. Nem a Szentírás kényszeríti ránk. ... A papi nőtlenség áldozat, melyet az Egyház szabadon vállalt fel: szabadon, nagylelkűen és hősiesen.” Egy házas pap: „Összefüggés van a kötelező cölibátus és az antidemokratikus tendenciák között. A cölibátus ugyanis nagyban hozzájárult a klérus végzetes elkülönüléséhez az Egyház tagjaitól.” Pályamódosító pap: „Csak egy időre lenne szabad vállalni.” Evangélikusként némi távolságtartással olvashatjuk a könyvet. Az evangélikus (parókus) lelkész nem helyezhető egyik gyülekezetből a másikba. Nem ismerjük a cölibátussal kapcsolatos prob-
