Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Tillich, Paul: Fejedelmek és hatalmak
PAUL TILLICH: FEJEDELMEK ÉS HATALMAK 59 lerombolnak a bennük levő gonosz által. Ezért veszélyesebbek a nyilvánvaló gonosznál. Ezért a felettük való győzelem a végső próba, amely igazolja, hogy Jézus a Krisztus, a dolgok új állapotának hozója. Tekintsük meg e hatalmak természetét. Nem mintha idegenek lennének tőlünk, hiszen saját létünk hajtóerői. „Angyalok és fejedelmek” — ezek a nevek ugyanarra a valóságra utalnak. E valóságnak alig van köze a bájos, szárnyas gyermekecskékhez, akik megjelennek a legtöbb népi angyalábrázoláson. Azokra a valóságokra vonatkoznak, melyek egyszerre dicsőek és szörnyűek; telve szépséggel, és ugyanakkor telve romboló erővel. Mely valóságok ezek? Nem kell messze néznünk, hogy felfedezzük őket. Ott vannak mindegyikünkben, saját családunkban, saját nemzetünkben, a mi világunkban. Milyen jelekről ismerjük meg őket? Az ellenállhatatlan varázserő és a legyőzhetetlen félelem keverékéről. Ezen angyali arcú hatalmak egyikének neve szerelem. Bármely nyelvű költészet bővelkedik ennek a minden ember életében uralkodó hatalomnak a magasztalásában. Angyali arca feltűnik festményeken és szobrokon, angyali szépsége hangzik zenében. Isteni igézete kifejeződik pogány istenek és istennők alakjaiban. Ugyanakkor minden művészeti alkotás és mítosz tele van a szerelem angyalának tragikus és halálos művével. Igézet és félelem, öröm és vétek, teremtés és rombolás egyesül életünknek ebben a nagy uralkodójában. A szerelem öröme és aggodalma egyaránt azzal jár, hogy elválaszt minket Isten szeretetétől. Öröme azért, mert Istentől elcsábítva vonz magához. Aggodalma azért, mert a kétségbeesés sötétségébe taszít, melyben Istent többé nem láthatjuk. Egy másik „fejedelem”, mely egyszerre angyali és démoni, a hatalom. Azzal a szigorú, férfias szépséggel rendelkezik, amelyet a nagy arkangyalok némely képén látunk. Ö maga nagy angyal, jó és egyszersmind gonosz is; éppen úgy hatalmas uralkodó, mint a szerelem. Épít és védelmez városokat és nemzeteket, teremtő erő minden emberi vállalkozásban, minden emberi közösségben, minden emberi műben. Felelős a természet meghódításáért, államok szervezéséért, az igazságszolgáltatásért. Hatalmas szövetségese egy másik angyali alak, egyaránt jó és gonosz, a tudás. Mindnyájan e kettő rabságában vagyunk. A világtörténelem az a terület, amelyben a hatalom angyalának uralkodása leginkább megnyilatkozik minden dicsőségében és tragédiájában. Nem szükséges többet mondani róla a mi korunk embereinek. Uralkodásáról minden reggel új híreink vannak. Mindnyájunkat megragad teremtőerejének angyali igézete és démoni félelme, személyes életünkben ugyanúgy, mint népünk életében. És ha hatalom és tudás egyesül — olyan tudás, amelyről az emberiség történetében korábban nem is álmodtak —, akkor igézet és félelem végtelenné növekszik, s elválaszt bennünket Isten szeretetétől, mert az igézet a hatalom és tudás imádásához vezet, a félelem pedig cinizmusba és kétségbeesésbe hajt. Pál említ két másik páros valóságot, melyek elválaszthatnak bennünket Isten szeretetétől: „magasság és mélység”, „jelenvalók és eljövendők”. Mindegyik jelentését értjük minden további nélkül. Mégis nehéz jelentésük gazdagságát kimerítenünk. Magasság és mélység a csillagok mozgásának legmagasabb és legalacsonyabb pontja. Mind jó, mind gonosz befolyásuknak a legerősebb és a leggyengébb pontjai. „Magasság” az a pillanat, amikor egy élet- folyamat a legerősebb megvalósulását éri el vitalitásban, sikerben és hatalomban. „Mélység” az a pillanat, amikor az életfolyamat leggyengébb megvalósulásához, sőt talán a végéhez érkezik. „Magasság” és „mélység” a győ
