Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Reuss András: Inspirált könyv – inspirált személy
46 REUSS ANDRÁS: INSPIRÁLT KÖNYV . . . Jézus Krisztusról. A Lélek munkájára nemcsak a Krisztusban való hithez van szükség, hanem ahhoz is, hogy jól tolmácsoljuk Krisztust a ma emberének. e) Szükséges a könyörgés a Lélek ajándékaiért, nem feledve, hogy a Jézus Krisztusban való hit a Szentlélek legfőbb és legelső ajándéka. JEGYZETEK 1 9. old. in: Luther: Vorrede zum Neuen Testament. 1522. Calwer V. 9—15. — Megjelent még: Ausgewählte Werke. Hrg. von H.H. Borchert und Georg Merz. Dritte Auflage. Sechster Band. Bibelübersetzung Schriftauslegung Predigt. Kaiser: München, 1958. 485. 2 Platon: Szókratész védőbeszéde. VII. 3 26—28. old.: Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony, 1888. 239. old. Theológiai Szakkönyvtár. 4 vö. 970—971. old. in: Evangelischer Erwachsenenkatechismus. Kursbuch des Glaubens. 5., neu bearbeitete und ergänzte Auflage. Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn: Gütersloh, 1989. 1447. 5 Denzinger, 1501. 6 Dei Verbum, II. 8. D. Bonhoeffer: Sanctorum Communio Ez az országa Krisztusnak, vagyis az egyház, immár konkrét történelmi alakban van jelen számunkra, éspedig olyan formában, hogy útitársakkal is kell számolni; másszóval népegyházként, és nem önkéntességi egyházként. Hogyan lehet egy egyház, amely emberi közösségként lényege szerint akarati közösség, ugyanakkor népegyház? Ez a megtapasztalható egyház problémájának szociológiai megfogalmazása. A megoldás adódik, ha meggondoljuk az „Ige” lényegét. A sanctorum communio az Ige hirdetésével — amely Ige őt mindkét értelemben hordozza: tartja és viszi — kinyúl magán kívül, és fordul mindazokhoz, akik — csak lehetőségük szerint — hozzá is tartozhatnának; ez a sanctorum communio természetében rejlik. Ebből persze nem következik, hogy a holt tagok is a Krisztus Testéhez tartoznak. * * * Mi hát az a princípium, amelyen nyugszik Krisztus hatása az új közösségi alapfeltételeket illetően? Az, hogy a gyülekezet felismerte a megfeszített és feltámadott Krisztust, mint Istennek testté vált emberszeretetét; mint Istennek a szövetséget megújító, az istenkirályságot és ezzel a közösséget létrehozó akaratát. Ezt két dolog még akadályozza: az idő és a gonosz akarat. A második világos; az első azt jelenti, hogy az, ami egyszer megesett, az megtörtént marad. Ez az idő ránknehezedő terhe, mert azóta van csak így, amióta halál és bűn van. Ha az ember el akarja nyerni az Istennel való közösséget, akkor mindkettőt ki kell küszöbölni valahogyan: az embernek el kell nyernie a bűnök bocsánatát, Istennek hatalmi szóval meg-nem-történtté kell minősítenie a megtörténtet.
