Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán, II. A püspök és az őrálló
KOVÁCS GÉZA: TÜRÖCZY ZOLTÁN (1893—1971) 37 Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy a nyugati frontvonal az Isten frontja, a keleti a Sátáné. A valóságban nincs külön búza- és külön konkolytábla. Nyugaton is vannak istenellenes emberek, keleten is vannak Istennek hűséges gyermekei. Istenellenes hatalmak vívják harcukat. A tét nem a kereszténység. „Álljunk meg tehát a valóságnak kijáró tisztelettel ez előtt a tény előtt... Isten így látta jónak. Inkább csodáljuk hosszútűrését, mentő szeretetét, és alázzuk meg magunkat nevelői bölcsessége előtt.” Az egyház és a politika Előrebocsátom: a politika szót pártpolitika és nem a közjó szolgálata értelmében használom. Amikor a politika át akarja formálni az életet a maga képére gazdaságilag és szellemileg, akkor mindig igényt tart az egyházra is. Vagy azt akarja, hogy az egyház ne politizáljon, hanem maradjon meg a maga szolgálati területén: „keresse a mennyet és hagyja békén a földet”. Vagy azt akarja, hogy az egyház álljon politikai céljai szolgálatába. A politizálás vagy a nem politizálás igényével lép fel. Számára az egyház nem elhanyagolható tényező. Amikor az évről évre megtartott egyházkerületi gyűléseken előterjesztett jelentésében az általános helyzettel foglalkozik, nem politizál, hivatalos kötelességét teljesíti. Politikai párt tagja nem volt. Papjait is óvta a politizálástól. A front közeledtével figyelmezteti a lelkészeket, hogy amikor elérkezettnek látják az időt, családjukról biztonságos helyen gondoskodjanak, de maguk maradjanak a helyükön. A pásztornak a nyáj mellett a helye! Ö maga maradt! „A papok politizálása azonban nem azonos az egyház politizálásával. Az egyház nemcsak papokból áll, hanem hívekből is. A hívek depoliti- zálása pedig a nemzet tömegének kikapcsolását jelentené. Ha a lelkész úgy hirdeti az igét, hogy az a mának szól, a depolitizáló törekvés előbb-utóbb egyházellenességbe csap át. A politizáló pap és a depolitizálás igénye elfelejti, hogy az egyház nem a papé, nem önmagáé, nem a híveké. Isten kizárólagossággal tart igényt egyházára. Ha az egyháztörténeti megjelenési formájában Ura iránti hűségéről elfeledkezik is, az egyház Ura mindig teremt magának magot, mely hű marad.” A.Z egyház mint hadiüzem A szovjettel való harc — élet-halál harc. Harctéri tapasztalatok mutatják, milyen pusztítást végezne hazánk lerohanása. Ez a háború a Don partján a Duna partjáért folyik. Ez a tudat hadiüzemmé teszi az egész országot. A háború azonban nemcsak harcvonalban dől el, hanem a belső fronton is. Közösséget kell vállalni a fronton harcoló katonáinkkal. Egyházunk teljes súlyával áll harcoló nemzetünk mellett. Harcunk nem irányul senki ellen. Olyan értékeinket védjük, melyért minden áldozatot vállalni kell, és alá kell vetni magunkat annak a fegyelemnek, melyet harcunk és belső frontunk megkövetel. Az egyházat jól felfogott érdeke is hadiüzemmé teszi. Súlyos leckét kapott arról, mi lenne az egyház sorsa, ha a magyar föld is szovjet lenne. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy milyen súlyos veszteségeket szenvedett az egyház a Szovjetunióban, 1940-ben a finn—orosz háború befejezésekor a Szovjetuniónak juttatott Karjaiéban és az orosz uralom alá került Észtországban. Csodával töltötte el az a hősies harc, mellyel a maroknyi nép védte hazáját, egyházát, otthonát, templomait, iskoláit és intézményeit. Nem is ta
