Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Szigeti Jenő: Reflexiók a kisebb protestáns egyházak közelmúltjáról
64 SZIGETI JENŐ: A KISEBB PROTESTÁNS EGYHÁZAK viszont beláthatatlan következménye lenne az egész társadalom demokratikus berendezkedésére nézve. Merre tovább? 1. A kereszténység pozitív gondolkozási módra épül. A kelet-európai országokat a gyanú, a pesszimizmus levegője mérgezi. Az emberek nem látják a pozitív gondolkodás hiányát, mivel a keresztény gondviseléshit idegen a gondolkodásuktól. Az evangélizálás alappillére Krisztusnál van. 2. A növekvő társadalmi feszültségek, a gazdasági összeomlás hátterén nagyon fontos a misszió szociális dimenzióinak kibontakozása, A prédikált és a cselekedett evangélium csak együtt, eloszthatatlanul hiteles. 3. A gazdasági és politikai válsággal együtt jár egy kulturális meghason- lás is. Ezért különösen a műveltebb osztályok fogékonyabbak az evangéliumra. Ezért az ő elérésükre külön stratégiát kell kidolgoznunk. Meg kel velük ismertetni: a Biblia az európai kultúra egyik alapja, aminek ismerete, értéke elengedhetetlen. 4. A kelet-európai országok lakosainak életstílusa is válságban van. Az egyre egészségtelenebb környezet, az egészségtelen életmód, táplálkozás éppen a társadalom aktív korban lévő tagjainak okoz problémát. Ezért különösen az evangélium előtt nyitott értelmiségi rétegek keresik az egészséges életmód titkát. Ez új lehetőségeket teremt az evangélizálásra. 5. A diktatórikus társadalom minden emberi közösséget igyekezett ellenőrzése alá vonni. Így a gyanú atomjaira törte szét a közösségeket. Fontos, hogy a pünkösd utáni apostolokhoz hasonlóan „foglalatosak legyünk ... a közösségben” (ApCsel 2,42). A gyülekezeti életet úgy kell szervezni, hogy nyilvános legyen, hogy meleg, őszinte testvéri közösség legyen. 6. Az egyik legjelentősebb társadalmi feladat a kelet-európai országokban egy új típusú, európai erkölcsi értékeket építő oktatási forma bevezetése. Ennek alapja a bibliai történetek tartalmának felekezetektől semleges meg- ismertetési módja. Ennek a kidolgozása a kelet-európai országok missziói fáradozásainak álapját képezhetik. 7. A kelet-európai keresztények nagyrészt nemzeti egyházakban élnek. Ezek sokszor a nacionalizmus, a felekezeti érvekkel alátámasztott gyűlölet melegágyai. Szükséges az evangélium egyetemességének megmutatása. 8. A védekezésre berendezkedett gyülekezetek nem mindig tudnak toleránsán viselkedni. Tegyük gyülekezeteinket a tolerancia iskoláivá. Minden gyülekezeti tagnak tudnia kell, hogy egyféle, egyirányú gondolkozási mód elszigeteli, sőt végül tönkreteszi a gyülekezetei. A közös hit és a reménység különböző gondolkodási módokat feltételez. 9. Az észak-európai és nyugat-európai modelltől eltérően, az egyház keleteurópai fokmérője intézményekben szegény. Ugyanakkor ezeknék a kihívásoknak a megválaszolásakor szükség volna egy intézményes háttérre. 10. A ‘kelet-európai országok felszabadulásának egyik legbiztosabb jele az irodalom felszabadulása. Ezekben az országokban tapasztalható változásoknak fontos előkészítői voltak az írók. Ennek az irodalomnak felértékelődött szerepe van. Ezt a misszió szempontjából is hasznosítani kell. Rangos, hasznos, pozitív gondolkozásra serkentő irodalomra van szükségünk. Meggyőződésem, hogy ma a világmisszió egyik kulcskérdése: mi történik Kelet-Európábán. Ma lehetőség van arra, hogy a jellegzetes kelet-európai szekularizáció nyomában egy új ébredés induljon. Ez nem egy felekezet ügye, hanem az egész kereszténységé. Ezért kell dolgoznunk és imádkoznunk!
