Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Mihancsik Zsófia: Társadalom és egyház viszonya. Interjúsorozat
MIHANCSIK ZSÓFIA: INTER JÜSOROZAT (IFJ. FASANG Á.) 55 — Egyik sem. Ebben az ügyben anélkül választhatja bárki a kedvére való megoldást, hogy azzal másokat sértenie kellene. Állami előírások nélkül is módjuk van különböző meggyőződésű embercsoportoknak a választásra. — Igen, így van. Akkor tehát minden egyes közösség, akár egy tantestület is megmondhatja azt, 'hogy kérem, ebben az iskolában ne legyen hitoktatás? — Nem egészen erre gondoltam. Hanem arra, hogy ezt ne a tantestületnek kelljen eldöntenie az állami előírásokkal szemben. Ne az iskola dolga legyen. A szülőké és az illetékes lelkészé. — Én még nem találkoztam az elmúlt három évben azzal a jelenséggel, hogy itt a vallásoktatás keretében egy úgynevezett kultúrkampf indult volna el. És az egyház egész állapota, elesettsége sem indokolja a tőle való félelmet. Az expanzív uralomvágy oly messze van a mai egyházaktól mint... s most hadd ne idézzem a jól ismert közmondást. Aki kicsit is benne él az egyházi közösségekben, pontosan tudja ezt. — Szerintem az emberek nem az egyháztól félnek, hanem az állam által felhasznált egyháztól. — Én nem értem, miért használja az állam az egyházat azzal, hogy megadja a lehetőséget: az oktatás keretében olyan ismereteket is kapjanak a gyerekek, amelyek a vallással összefüggnek. Ismereteket mondok és nem krédókat. Gyerekeket nem lehet sohasem kényszeríteni arra, hogy hittételeket elfogadjanak. Ismerjék őket! Különösen akkor, ha ez az ismeret más értékekkel is harmonizált. Én muzsikus vagyok, szeretem a zenét sztereóban hallgatni. Szeretem tehát a teológiai kérdésekre adott válaszokat is több oldalról hallani. Csak erről van szó. Harmati Béla: Mit várok a zsinattól? Lelkipásztor 1991/6, 184. 1.: Üj struktúránk, megújuló szervezetünk csak másodlagos, mert mögötte és benne az egyház propriuma, Isten evangéliuma a lényeges tartalom. Ezért az egyházi törvényhozás nem olyan, mint a parlamenti. Hiszen nem többféle „párt” áll egymás mellett vagy egymással szemben, hanem egy a programunk, Krisztus küldése. A végrehajtói, bírói és törvényhozói egyházi intézmények sem ugyanabban az értelemben dolgoznak, mint a társadalomban, nem választhatók el egymástól, mert ugyanazon egy Ür megbízása szerint kell eljárniuk. Különösen is furcsa az egyházban a „hatalom” letéteményesét látni, mert szolgálatra rendeltettünk. Hibás következtetésekre vezethet az a sokszor hallott tétel, hogy „minden hatalom forrása a gyülekezet”, hiszen Jézus az egyházi hatalom forrása. Az egyházi törvényék ennek a hatalomnak a szolgálatát rendezik mederbe, erre nézve kell átgondolni életünket.
