Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Mihancsik Zsófia: Társadalom és egyház viszonya. Interjúsorozat
MIHANCSIK ZSÓFIA Társadalom és egyház viszonya Interjúsorozat Balassa Péter Mihancsik Zsófia: — Az elmúlt három évben valószínűleg jelentős változások történtek egyház és társadalom viszonyában — túl azon, hogy mindkettő maga is jelentősen átalakult 1989 után. Túlzás-e úgy leírni a megváltozott viszony lényegét, hogy míg 1990-ig békés egymás mellett élés volt rá jellemző, tehát mondjuk az alsópapság és a hívek viszonya kiegyensúlyozottnak és nagyobb feszültségektől mentesnek volt mondható, most elsősorban az egyházi vezetőknek a hitoktatás és az egyházi ingatlanok ügyében tanúsított magatartása következtében, és abból fakadóan is, hogy az egyház több ízben is erélyesen megnyilatkozott szigorúan az emberek magánügyét jelentő nagy kérdésekben, ezt a viszonyt súlyos konfliktusok terhelték meg? Balassa Péter: — Szerintem a mai feszültségek nem egyszerűen változásokra vezethetők vissza. Régebbiek. Én abból a nagyobb összefüggésből indulnék ki, hogy azért az elmúlt negyven évet nem lehet teljesen kisöpörni abból a szempontból sem, hogy bármilyen torz és helyenként szörnyű módon, de ez az időszak a társadalom modernizációját hozta. Ez a kommunizmus modernizációs variációja. És ha levesszük róla az ideológiai terheket, annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy a társadalom laicizálódását hozta: a világi értékek felé fordulást és a vallási értékek bizonyos mérvű háttérbe szorulását. És ez nem csak a terror miatt ment végbe, ez nem igaz. Ez egy normális európai fejlődési út megkésett magyarországi jelentkezése volt. Másrészt annak a rettenetes üldöztetés-sorozatnak a következtében, amelyben 1948 és mondjuk 1963 között a papság egészének része volt —, mert azért az egyházak üldözése tovább tartott, mint más társadalmi csoportoké és intézményeké —, teljesen traumatizálta az egyházat. Én most elsősorban a katolikus egyházról beszélek, mert oda tartozom, és ízléstelennek tartanám, ha más egyházakat is megítélnék. Sőt el is várnám, hogy más egyházakhoz tartozók is így korlátozzák magukat. Tehát ez egy teljesen traumatizált egyház, mely papságát tekintve elöregedett, és csak a félelmekre, a megaláztatásokra emlékszik. És ezt úgy tudta most kompenzálni, hogy visszatért mondjuk az 1938-as egyházhoz. Tehát a Horthy-korszakbeli győztes egyház emlékével vigasztalja magát. — Ez konkrétan mit jelent? — Azt, hogy miközben a papság rettenetesen félt attól, hogy a szószékről a legkisebb rendszerellenes kijelentést is tegye — mert azt rögtön jelentették, vagy attól félt, hogy rögtön jelentik —, a morálteológiában vagy az erkölcstanban egy olyan erkölcsi értékrendszert és életmódot hirdetett, amely
