Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Hafenscher Károly: Gyengül vagy csak átalakul az ökumené?
HAFENSCHER KÁROLY: AZ ÖKUMENÉ MA 29 Külön szerepe lehet az értelmiségnek. Nem közömbös irénizmusra (alaptalan udvarias békességre) gondolok, hanem tudatos egységtörekvésre, hogy szinkronba kerüljünk a világ kereszténységével. Esetleg abban a különös helyzetben lehetünk ma, hogy amíg Nyugaton a világszervezetekkel kapcsolatban és a Vatikáni Hittani Kongregáció egyes megnyilvánulásaival összefüggésben el- hidegülés tapasztalható és sok az éles vita, addig nálunk javulhat a viszony a keresztény felekezetek között és ezzel még példát is mutathatunk másoknak. Biztató jelek Ebben az évben emlékezünk a magyar ökumenikus mozgalom hivatalos keretbe rendeződéséről. 50 éves ez az évforduló, míg az EVT csak 45 éves születésnapját ünnepli. Ebben az esetben természetesen csak a protestáns öku- menéről van szó, de ez is jelentős. Két évvel ezelőtti pápalátogatás és ezen belül a debreceni ökumenikus istentisztelet a gályarabok emlékművének megkoszorúzásával és az idei esztergomi válaszgesztus az ún. kassai vértanúk emlékműve előtt, jelképes értékű. — Az „ad limina” látogatásnál II. János Pál pápa beszéde a magyar katolikus püspöki karhoz nyomatékosan figyelmeztette a magyar egyházat az ökumenikus együttműködés és a zsidó hitközösséggel való párbeszéd fontosságára is. Idézek a 9. pontból: „Az összes Krisztus-hívő teljes egységére való törekvésnek kell kísérnie és jellemezni az egyház útját. Éppen most fejeztük be az imahetet a keresztények egységéért, amelynek témája a következő volt: »A Lélek gyümölcse —- eggyé lenni Krisztusban.« Fontos az ökumenikus együttműködés a felebarát közvetlen segítésének minden formájában. Ma egyre világosabban kitűnik az egységért végzett ima szükségessége, áz egység ugyanis nem pusztán emberi tevékenység gyümölcse és nem is jóakarat kérdése, hanem Isten adománya.” 1993 tavaszán jelent meg Békés Gellért OSB könyve: ,,A Krisztusban mindnyájan egy” címen, melynek alcíme: Keresztények egysége utópia? Ebben a könyvben gazdagon szerepel dokumentáció az ökumené útjáról és többek között testvéri dialógus egy evangélikus teológussal, Luther új római katolikus értékelése, mindez valóban baráti, testvéri hangon. A Béke'hímökben (1993. V. 16.), a Magyarországi Baptista Egyház hetilapjában jelent meg egy cikk Boros Gergely tollából: „Ökumené a gyakorlatban” címen. így zárul: „Szolgálatom során találtam nagyon kemény területet is, ahol nem alakult ki a gyülekezetek között együttmunkálkodás. A néhány negatív tapasztalat ellenére is azt tanácsolom, hogy mindenütt, ahol csak lehetőség nyílik erre, ahol őszinte vágy és törekvés van mások részéről is az ökumenikus munkában, akarjunk adni is valamit. Csak így lehet áldás és ökuménia” — írja a tekintélyes baptista lelkipásztor. Jó ezt olvasni, mert a kisebb egyházak és neoprotestáns közösségek manapság gyakran zárkóznak el azzal a gyanúval, hogy az ökumené nagyon is emberi találmány és az igazi elkötelezett keresztényeknek nem lehet ehhez közük, a lelki ember megválogatja társait és felemás igába nem hajtja fejét. Egy esztendeje működik az Esztergomi Egyházmegyei Zsinat előkészítő bizottságai között Ökumenikus Bizottság is. Ennek dokumentumában az alaptétel így hangzik: „A zsinat tevékenysége alapvetően ökumenikus. A zsinat célja ugyanis az egyházi élet megújításának szolgálata, hogy egyházunk a Krisztustól kapott hivatását hatékonyabban tölthesse be, ez utóbbinak azonban akadálya a keresztények megosztottsága, mely kétségkívül ellentmond
