Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Koczor Zoltán: Demokratizmus az egyházban
KOCZOR ZOLTÁN: DEMOKRATIZMUS AZ EGYHÁZBAN 25 többször a passzivitásával, ősi gyülekezetmegtartó felelősségének feladásával járul hozzá ehhez. Ez a jelenség alig változott az elmúlt években, bár megjelentek kedvező példák is. Az egyházkormányzat magasabb szintjein is jelentős aránytalanságok tapasztalhatók, amelyek a személyi jószándéktól szinte függetlenül termelik ki a centralizált vezetési rendszereket. Ide sorolható a gazdasági és szervezeti kérdések területe pl. az elmúlt évtizedekben megfelelő, de ma feltűnően sivár, formai szempontból is szegényes központi pénzleosztási gyakorlat. Ez kedvez az egyszemélyi döntéseknek, a „kézzel” való irányításnak, illetve az érdekelt személye határozza meg az esélyeket. Egyszer a vezetési stílus kelt visszatetszést, máskor a törvényes előírások semmibevétele. A közegyházi demokratizmusnak határt szab a „vezetettek” hozzáállása is: — a tényleges döntés nélkül véget érő testületi ülések hallgató résztvevői, — a jövőbeli gazdasági támogatás reményében elkövetett „talpnyalók”, — a múltjuktól félők, — a bizalmatlanság légkörét fenntartók, — és a hőzöngő ítéletalkotók. A zsinat feladatai az egyházi demokratizmus fejlesztéséért Végül néhány szót arról a zsinati munkáról, mely soha nem tapasztalt körülmények között alkothat új szervezetet és működési rendet a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Az államtól való jogi függetlenség, mely még sosem volt ilyen mértékű, megadja a lehetőségét és felelősségét, hogy megfelelő modellt találjunk. Szabadságunk van arra, hogy a legmegfelelőbb egyházi szervezetet alakítsuk ki, hisz a struktúrával kapcsolatos teológiai, történelmi és szociológiai elemzések is azt mutatják, ha valamely intézmény vagy rendszer elavult, újat, jobbat kell helyette alkotni. Nem szabad persze elveszíteni az értékes hagyományokat, de az új társadalmi körülmények, az új szolgálati lehetőségek a változtatás felelős végiggondolását igénylik. így kerülnek az illetékes zsinati szakbizottság elé többek között a következő kérdések. — Hogyan lehet a hatalmi ágakat szétválasztani az ésszerűség határain belül? Az intézkedő, a törvényalkotói és a bírói hatalom személyi és érdekeltségi különválasztása fontos objektív mércéje a demokratizmusnak. Problémát jelent azonban, hogy egyházunk a teljes különváltság biztosításához kicsi. — A három- és a négyszintű egyházkormányzat összevetése? Már a zsinatelőkészítés során felvetődött egy új szervezeti felépítés, mely egyházközségekből, szuperintendenciákból és az országos egyház intézményeiből állna. — Hány testület működjék az egyházkormányzat magasabb szintjein? Változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az új struktúrában a maihoz hasonló állapot ne alakulhasson ki, melyben a döntések helyét a beszámolók vették át. — A „folyamatosan” működő, de legalábbis megválasztott törvényalkotó szerv (zsinat) lehetősége
