Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Fabiny Tamás: Új kezdetek – a feltámadás fájdalmai
FABINY TAMÁS Űj kezdetek a feltámadás fájdalmai Amint lassan felült, balválla-tájt egy teljes élet minden izma fájt. Halála úgy letépve, mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz. (Nemes Nagy Ágnes: Lázár) Néhány évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán unos untalan hallottuk- használtuk az „az elmúlt negyven év” szófordulatot. Az egyházak helyzetének érzékeltetésére különösen is alkalmasnak tűnt egy olyan metafora, amely párhuzamba állította az elnyomatás és korlátok közé szorítottság időszakát a zsidók negyvenéves pusztai vándorlásával. Csábító hasonlat volt ez, hiszen lehetett beszélni szolgaságról, csapásokról, majd főként arról, hogy Isten népének át kellett kelnie a Vörös-tengeren. Ki lehetett térni a sokféle bálványimádásra, hűtlenségre, végül rá lehetett mutatni egy új nemzedékre. Igenám, de sem Mózest, sem Áront nem láttunk magunk előtt, még csak egy új nemzedékhez tartozó Józsuét sem — Kánaánról már nem is beszélve. Ha már feltétlenül bibliai metaforát keresünk, akkor egy néhány száz évvel későbbi eseménysor alkalmasabbnak látszik az egyházak jelen állapotának bemutatására: ez pedig a zsidóság babiloni fogságának vége. A Krisztus előtti 6. században oly mértékben változtak a korábbi nagyhatalmak által örökre bebetonozottnak hitt politikai és társadalmi körülmények, hogy a néhány évtizeddel korábban, Nabukodonozor idejében deportált zsidó lakosság hazatérhetett otthonába. Két ponton legalábbis adódik a párhuzam. Egyfelől nem a választott nép vívta ki hősies módon szabadságát, mindenre elszánt prófétáival és az utolsó lehelletükig hithű tagjaival, hanem egyszerűen megváltozott „a világpolitikai konstelláció”, „a nagyhatalmak szerkezete”, „a történelmi realitás”. Azt természetesen nem tagadhatjuk, hogy a történelem Ura rejtett, nagyon is világi módon is képes kormányozni népe sorsát, s némi jóindulattal még azt is feltételezhetjük, hogy a zsidók többségének hitvallásos magatartása, ha parányi mértékben is, hozzájárult egy nagyhatalom bukásához és a csatlós népek körében végbemenő rendszerváltáshoz. Gondoljunk csak azokra az elszánt muzsikusokra, akik inkább a fűzfákra akasztották hárfáikat, de nem voltak hajlandók gúnyt űzni szent énekeikből Babilon vizeinél (137. zsoltár), vagy vegyük figyelembe a későbbi héber legendákban szereplő, oroszlánveremben és tüzes kemencében is hitvallóként helytálló hősök szerepét (Dániel könyve). A másik párhuzam, amely e régi történeti helyzet és a magyarországi rendszerváltozás között mutatkozik: a végre hazatért zsidók nem rendezett országot, békés alkotásra alkalmas körülményeket találtak, hanem romokat, mindenütt csak romokat. Ezsdrás és Nehemiás újjászervező szolgálata a törmelékek elhordásával és a templom újjáépítésével kezdődött. A 89—90-es politikai változások a hazai egyházakat is ilyen helyzetben találták: romok
