Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Túróczy Zoltán: Először az Isten országa!
TÜRÓCZY ZOLTÁN: ELŐSZŰR AZ ISTEN ORSZÁGA! 5 ten országa. És könnyű így beszélni, mikor benn vagyunk a templomban, vagy egy egyház népe között élünk, de nehéz akkor, mikor egy istentelen világban élünk, hol szidalom, gúny és keresztre feszítés a sorsa azoknak, akik így beszélnek: „Első az Isten országa!” Testvérem, hadd mondjam meg neked azt, hogy az az Ür Jézus, aki ezt a kemény parancsot kiadta, elsősorban önmagára vonatkoztatta azt. Neki sem volt ez könnyű. Hisz nem volt, hova fejét lehajthatta volna, országút poros vándora volt. Nem volt kenyere, jótékony lelkek irgalmából élt. Családja furcsa szemekkel nézett rá és missziói útján végzett munkálkodására, azt beszélte, hogy elment az esze, magánkívül van. És mégis azt mondotta: Első az Isten országa! Barátai egyszerű, gyámoltalan emberek voltak, ellenségei fenn ültek a hatalmi polcokon. Barátai gyávák, visszahúzódók, ellenségei erőszakosak, szemtelenek. És mégsem gondol arra, hogy mit szólnak majd a főpapok és írástudók, csak arra, hogy első az Isten országa. És figyeljük meg, kiknek mondja másoknak ezt a parancsot! Azoknak, akiknék lelkét megterhelte a mindennapi élet gondja, akiknek az a panaszuk, hogy nincs kenyerük és rongyokban járnak. Látod, ez az ellentmondást, kivételt nem tűrő kemény parancs neked, nekem, nekünk szóló kemény parancs. Félre az útból minden más kérdéssel! Első az Isten országa! * * * „Először az Isten országa!” Akkor a többiek mind megadatnak nektek. Ez nemcsak kemény parancs igája, hanem világos, bölcs tanítás is. A „többi mind”, amiről itt szó van, a keresztény ember életének kereteit biztosító földi javak. Ezekkel kapcsolatban nagy homály uralkodik a keresztény emberek gondolatában. Az a tévhit, hogy a kereszténység a földi élet boldogságának legjobb biztosítása. A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy minél közelebb jön Istenhez, Isten is annál közelebb jön őhozzá, és ezáltal boldog és szerencsés lesz az élete. Jézus ezt így soha meg nem ígérte. Ez a gondolat az üzleti szellem beszüremlése a keresztény életbe, a hasznossági gondolat a kereszténység mezején. Ne gondoljuk, hogy ez a tévhit csak azok lelkében van meg, akik messze vannak még az igazi kereszténységtől. Nem! Igen határozott lelteknél is találkozunk ezzel a gondolkodással. Mikor valami baj történik, vagy csalódás éri őket, az csalódás sok keresztény számára magában az Istenben is. Én sem titkolom el, hogy sokszor kapom rajta magamat, hogy mikor valami kellemetlenség vagy csalódás ér, sérelemnek érzem azt az Isten részéről. Ez mind az üzleti szellemnek, a hasznossági gondolatnak a beszüremlése a keresztény életbe. adhatunk valamit az Istennek. Pedig semmit. Amink van, az őtőle van. Nekünk csak egy szerzeményünk van: a bűnünk. Az nem Istentől van. De minden másunk, az erőnk, időnk, pénzünk, a hitünk, az imádságunk, minden őtőle van. Óriásit téved az üzleti kereszténység, ha azt gondolja, hogy adhat valamit az Istennek. A másik tévedése az üzleti kereszténységnek, hogy úgy néz a szeretetre, mint tőkebefektetésre. Így gondolkodik: „Hát jó, mi nem adhatunk semmit az Istennek, de mégis, mikor eljárok a templomba, mikor adakozom az egyEz az üzleti kereszténység súlyos tévedésen alapszik. Azt gondoljuk, hogy
