Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Szelényi Iván: A társadalom alatti társadalom. A kisfalusi cigány gettók nyomorúsága
38 SZELÉNYI IVAN: A TÁRSADALOM ALATTI TÁRSADALOM valóban drámai volt, számos törpefalu esetében felfigyeltünk arra, hogy akadnak ezeken a településeken bevándorlók is: a társadalom legalsó rétegeibe szorultak közül akadtak olyanok — városi és falusi szegények, s nem utolsósorban a cigányság alsóbb rétegeihez tartozók —, akik másutt maguknak lakást és megélhetést, mint a törpefalvakban, nem találtak. E kisfalvakban tehát megkezdődött egy olyan társadalmi réteg koncentrációja, melynek ezek a települések valóban az „út végét” jelentették. A társadalom legszegényebb és legelesettebb rétegei kezdtek e törpefalvakban megszorulni s így arra a következtetésre jutottam, hogy e törpefalvak jelentős része nem fog megszűnni, hanem a legszegényebb rétegek végállomásaként mintegy falusi nyomornegyedökké, „slum”-okká válhat. 1989 késő nyara óta Csenyétén végzett kutatásaim azt jelzik, hogy Cse- nyéte valóban egy ilyen társadalom alatti társadalomnak az esete. A paraszti népesség elköltözése Csenyétéről a mezőgazdaság kollektivizálásával kezdődött. A kolhozba kényszerített parasztcsaládok fiatalabb, ambi- ciózusabb tagjai a falun kívül próbáltak szerencsét, ipari munkát vállaltak s előbb-utóbb városon telepedtek meg. Az elvándorlás folyamatát különösképpen felgyorsította a „körzetesítés” politikája. Csenyéte — s más falvak — esetében a fordulópontot a tsz körzetesítése jelentette. Amikor a parasztok látták, hogy a tsz központját a szomszédos faluba helyezik át — ami lényegesen megnehezítette, hogy munkát kapjanak, a tsz működésében szerepet vállaljanak —, akkor egyre többen követték a már kivándorlók példáját. A 70-es évek elej én-közepén megkezdődött a parasztság tömeges kivándorlása Csenyétéről. A kivándorló parasztok helyét hamarosan bevándorló cigányok kezdték elfoglalni. A kollektivizálás és körzetesítés miatt bekövetkező népességcsökkenés miatt a helyi lakáspiac összeomlott. Kivándorló bőven akadt, de ki akart Csenyétére bevándorolni? Nem paraszt, s nem olyan ember, aki meg tudta engedni magának, hogy másutt vegyen házat. Csenyétén és sok más törpeközségben hirtelen megnőtt az el nem adott, üresen álló házak száma. Ekkor kezdeményezett az OTP egy külöleges hitelakciót: a kiürülő törpefalvak környékén élő cigánycsaládoknak hitelt nyújtott, hogy megvásárolhassák a falvakban megürülő parasztházakat. Ez mindenkinek kedvező megoldásnak tűnt: egyébként az elköltöző parasztok egyáltalán nem tudták volna eladni házaikat, a cigányok pedig maradhattak volna a falukömyéki nyomornegyedekben. Ennek az OTP akciónak a nyomán megkezdődött a cigányok beáramlása a törpefalvakba. Hamarosan ez egy önmagát felgyorsító folyamatnak bizonyult: amint a falvakban megjelent néhány cigánycsalád, a még ott lakó parasztcsaládok a cigányteleppé süllyedéstől megijedve, menekülni kezdtek: egyre több paraszt vándorolt ki, egyre több cigány vándorolt be. Bizonyos értelemben e folyamat kedvező volt a falusi cigányság számára. A csenyétei cigányok lakáshelyzete számottevően javult, viskókból, ólakból, hegyoldalba vásott odúkból tisztes parasztportákra költözhettek. Ezt a változást a cigányság meg is becsüli: kevés kivételtől eltekintve a bevándorolt családok a házaikat rendben tartják, a házak nagyobb része frissen meszelt s belül is rendben tartott. Akad egy-egy elhanyagolt épület is, akad, aki télvíz idején, amikor tűzifa hiányában fagyoskodnak, elkezdi tüzelni saját tető- szerkezetét, — ez azonban kivétel, a szabály inkább a házára gazdaként vigyázó gondos családfő.
