Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Szelényi Iván: A társadalom alatti társadalom. A kisfalusi cigány gettók nyomorúsága
SZELÉNYI IVÁN: A TÁRSADALOM ALATTI TÁRSADALOM 37 nek nyilvánosságra hozatalában s így annak meghiúsításában. Miskolci munkájuk során viszont a megyei tervezőintézetnek egy bizalmasan kezelt tervét is megismerték. Ez a terv Észak-Borsodban egy „cigány autonóm területet” kívánt létrehozni, olyasmit, mint a miskolci gettó, csak nagyobb, regionális léptékben. Ladányiék ezt a tervet is nyilvánosságra hozták, s így a tervező- intézetet annak visszavonására kényszerítették, de ezután már meg akarták jobban ismerni a vidék cigányságának problémáit. A térképet nézegetve s a népszámlálási adatokat olvasva, Csenyéte érdekes településnek ígérkezett. Csenyéte „útvégi” falu volt. Felsőgagyról lehet a falut csak elérni, egy mintegy öt kilométeres mellékúton, ami nem vezet túl Csenyétén. Igazi „isten háta mögötti” hely. A népszámlálás beszámolt a lakosság 1960 utáni csökkenéséről és fokozatos elcigányosodásáról. Én korábban cigányokkal nem foglalkoztam, de a kisfalvak kérdése hosz- szabb ideje érdekel. Ladányi és Havas ismerték korábbi, kisfalvakkal foglalkozó írásaimat, azért vittek el magukkal, mert úgy vélték, hogy Csenyéte mintha alátámasztaná a kisfalvak társadalmi változásával foglalkozó, mintegy 20 évvel korábban tett előrejelzéseimet. A kisfalvakban zajló társadalmi változásra a 70-es évek elején figyeltem fel. Akkor az MTA kutatójaként egy országos faluszociológiai felmérést irányítottam. E felmérés során az ország 100 véletlenül kiválasztott községében végeztünk kérdőíves kutatást. E kutatást előkészítve és felügyelve, Manchin Róbert kollegámmal mind a száz községet felkerestük, s ott a község vezető, véleményformáló személyiségeivel elbeszélgettünk. Az ország egész területén szétszórt 100 község ilyen módszeres feltérképezése jó áttekintést adott nekünk az ország településhálózatában lezajló folyamatokról. 1971-ben emelkedett egyébként törvényerőre az ún. országos településhálózat fejlesztési terv s a 100 községben tett megfigyeléseink e terv előre nem látott társadalmi következményeire hívták fel a figyelmünket. Ennek a tervnek egyik fő célja az volt, hogy az ország településrendszerében „koncentrált decentralizációt” valósítson meg. A „koncentráció” azt jelentette, hogy a terv igyekezett elősegíteni, hogy a „túlságosan kicsinynek” ítélt településekről a lakosság az „életképesebbnek” tartott településekre költözzön át. A tervezők az előző évtized demográfiai tendenciáit extrapolálva, arra a következtetésre jutottak, hogy általában az 1000-nél kevesebb lakossal rendelkező falvak nem életképesek, ezeknek egy számottevő része idővel ki is fog talán halni. Ekkoriban kapott nagy publicitást Gyűrűfű esete: ez a baranyai település volt a legújabb kori történetünkben talán az első falu, mely teljesen elnéptelenedett. Mivel a tervezők úgy képzelték, hogy Gyűrűfű sorsára akár több száz falu is juthat, azt gondolták ésszerűnek, ha ezekből a szükségképpen sorvadó falvakból elvonnák a fejlesztési eszközöket. Nem látszott ésszerűnek, hogy a belátható időn belül megszűnő falvakba intézményeket építsenek, vagy akár karban is tartsanak. A koncentrált decentralizáció célját szolgálta a falukörzetesítés politikája. A tervezők kijelöltek növekedésre alkalmas falüközpon- tokat, e főfalvakat övező kisebb falvakból a legkülönbözőbb intézményeket, a tanácsot, iskolát, orvosi rendelőt, tsz-t a főfaluba „körzetesítették”. A fő- falvakban így dinamikus fejlődés indulhatott meg, a mellékfalvak jó részében pedig — önmagát teljesítő próféciaként — valóban felgyorsult a népesség eláramlása s a helyi társadalom bomlása. Már a 70-es évek elején gyanítani lehetett azonban, hogy a tervezők előrejelzései nem feltétlenül pontosak. Ugyan a kisfalvak népességcsökkenése
