Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Szelényi Iván: A társadalom alatti társadalom. A kisfalusi cigány gettók nyomorúsága
SZELÉNYI IVÁN Társadalom alatti társadalom A kisfalusi cigány gettók nyomorúsága Ebben a rövid írásban egy észak-magyarországi kis faluban, Csenyétén 1989 óta végzett kutatómunkámról számolok be. Csenyéte a Cserhát gyönyörű, dimbes-dombos, de nem különösképpen termékeny vidékének egy völgyecskéjében húzódik meg, úgy félúton Miskolc és Kassa között. A tatárjárás óta számon tartott település népessége valamikor az 1950-es években 600 fő körül tetőzött. 1960 után megkezdődött a fiatalabb, tanultabb lakosság elvándorlása s a 80-as évek közepére a lakosság mintegy 300 főre csökkent. Azóta a lakosság csökkenése lelassult. Az elmúlt három évtizedben a faluból való kivándorlás mellett zajlott egy párhuzamos folyamat is: a kivándorlók egy részének helyébe bevándorlók is érkeztek, a falu fogyatkozott ugyan, de egyben megváltozott társadalmának a szerkezete is. 1992 nyarára a község parasztlakossága lényegileg megszűnt: a 80 házból már csak 23-ban laknak parasztök; a mintegy háromszáz lakosból már csaknem 270-en cigányok voltak. A cigányság részben a falu melletti telepekről, részben más falvakból, illetve városokból költözött Csenyétére. Csenyéte falusi cigány gettóvá vált. A falusi cigány gettó1 — Csenyéte mellett akad már jó néhány ilyen az országban — új jelenség. A falusi cigányság Magyarországon tipikusan a paraszttársadalommal együtt, mintegy szimbiotikus kapcsolatban élt. A falusi cigányság a falvak körüli cigánytelepeken lakott, lakóhelyileg ugyan elkülönülve s igen nyomorúságos életviszonyok között, de a falu paraszttársadalmával napi gazdasági és társadalmi kapcsolatban. Az elmúlt másfél-két évtized új fejleménye, hogy létrejöttek a Csenyétéhez hasonló társadalmi alakulatok : falvak, melyeknek elfogyott a paraszt lakossága s melyek ily módon zárt, teljesen cigány társadalmakká, s társadalom alatti társadalommá váltak. Csenyétére először 1989 augusztusában vetődtem. A falura figyelmemet Ladányi János hívta fel, aki néhány héttel korábban járt itt, s megrázta a cse- nyétei cigányság nyomorúsága. 1989 augusztusában Ladányival és Havas Gáborral, a SZETA egyik alapító tagjával két napot Csenyétén töltöttünk, s ekkor határoztuk el, hogy a faluban közös kutatást indítunk. Ladányi és Havas már hosszabb ideje foglalkoztak falusi és városi cigányokkal. 1988—89-ben éppenséggel a miskolci cigány gettó körüli csatározások kezdték érdekelni őket. A miskolci városi tanács a belváros felújítása során kísérletet tett, hogy a belvárosból a cigányokat kitelepítse a város szélén felépítendő, csökkentett értékű házakból álló, tisztán cigány lakosságú településekbe, „gettókba”. Ladányi és Havas szerepet játszottak ennek a terv-
