Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Fabiny Tamás: Legyen béke már!
6 FABINY TAMÁS: LEGYEN BÉKE MÁR! chanizmussal, szervezettséggel küzdeni is kell ellenük. Valóban felzaklató, ha az országot elherdálok, miután korábbi hatalmukat átmentették a gazdaságba, cinikusan a szemünkbe nevetnek. Néven kell nevezni a különböző érdekcsoportokat és blokkjukat, néven kell nevezni a bűnösöket. De a legsúlyosabb sérelem után se kiáltsunk személyes bosszúért. Ne a bőrért bőrt, szemet szemért, fogat fogért lelkűiét végtelen láncolatának rabjai legyünk. Szólhatunk arról is, hogy keresztényként, Jézus tanítványaiként is értek minket sérelmek. Az idősebb nemzedék főleg sok példát tudna említeni az elmúlt dicstelen negyven évből. Aztán a változások után sokan azt hitték, hogy most, az új rendszerben másként lesz. De aztán a mézeshetek elmúltával rá kellett döbbenni arra, hogy a helyzet ma sem sokkal jobb. Egyet tudok érteni azzal a nyilatkozattal, hogy ma kereszténynek lenni sok szempontból nehezebb, mint a múlt rendszerben. Mert akkor legalább tudtuk, ki hol áll. Akkor legalább számolni lehetett azzal, hogy a másik fél, az ateizmus ellenünk van. Most azonban sokkal bonyolultabbak a felállások, sokkal nagyobb a zavar ezen a téren is. Némely zsurnaliszta szóhasználatában ma már sértésnek vagy gúnynak számítanak az olyan kifejezések, mint „keresztény”, „hívő”, de adott esetben még az is, hogy „magyar”. Kampány folyt és folyik az egyházi ingatlanok kárpótlásának és az iskoláknak az ügyében. Kampány indult az egyházi műsorok visszaszorítására a közszolgálati médiumokban. Igen, érnek bennünket sérelmek. Tegyük is ezeket szóvá, megfelelő formában. De ne legyünk a mennydörgés fiai, ne kérjünk tüzet és ítéletet emberekre, ne akarjunk a bosszúállás eszközei lenni. A tanítványi hivatást akkor tudjuk betölteni, ha helyes Jézus-ismerettel rendelkezünk. Nem szabad a Bibliával vagdalkozni. Politikai nagygyűlések kulisszája, dekorációja sem lehet a Szentírás vagy a kereszt. Jakab és János gonosz szándéka is a téves Jézus-ismeretből fakadt. Mert ők uralkodni akartak, lehetőleg már ezen a világon, de Isten országában feltétlenül. Mert ők nem értették, nem hitték, hogy a Messiás szolgálhat és szenvedhet, ök egy ítélő, bosszúálló Mester ítélő, bosszúálló tanítványai akartak lenni. Keresztelő János Messiás-várása is téves volt abban a tekintetben, hogy ő olyan Krisztust várt, akinek kezében szórólapát lesz, aki nemcsak Szentlélekkel, de tűzzel is — és itt alighanem pusztító és ítélő tűzre gondolt — fog keresztelni. Péter is félreértette Jézust, amikor kardot rántott mellette, s úgy akarta megvédeni. De Jézus nem azért jött, hogy elveszítse, hanem hogy megtartsa a világot. Ez ennek az igének összefoglalása, önmagát adta oda másokért. Elítélte és elítéli a bűnt, de életét adta a bűnösökért. Ezt a megkülönböztetést nekünk is világosan kell látnunk. Mi hát a mi feladatunk? Jakabként és Jánosként, mint a mennydörgés fiai tanácsot adni Jézusnak? Abban a szerepben tetszelegni, hogy mi vagyunk a Mester tanácsadói? Nem ez a mi feladatunk. A tanítvány nem oszthat tanácsot vagy parancsot a Mesternek. Kardcsörtetés helyett legyünk szelíd, de határozott tanítványok. Mostanában sokat olvasgatom Babits versét, a Húsvét előtt-öt. Hadd idézzem ennek befejező szakaszát: Ö, béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már! Aki halott, megbocsát, ragyog az ég sátra.
