Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kulturális figyelő
72 KULTURÁLIS FIGYELŐ át). 1936-ban mindennemű tanítási, igehirdetési engedélyt megvonnak tőle. A háború kitörésének híre New Yorkban éri. Hívei, tanítványai örülnek távollétének, végre biztonságban tudják. Ám ő tüstént hajóra száll. Siet haza, érzi, azok mellett a helye, akiket ő nevelt ellenállásra. Ekkor következik életének az a korszaka, melyről őszinte tisztelői is keveset tudnak. A „krimikorszak”, a kémhistória. A tudós teológus a kémelhárítás főnökének futára lesz. Az elhárítás vezetője, a család régi barátja, Canaris, bizalmába avatja, és felhasználja a tudós lelkész nemzetközi, ökumenikus kapcsolatait, hogy külső segítséget kapjon Hitler elpusztításához, és azután különbékét szerezhessen hazája számára. A kémelhárítás futára pedig jövése- menése közben írja Etikáját, híres nagy művét, amelyben éppen a „szituációs erkölcs” kérdéseivel viaskodik: „vannak élethelyzetek, melyekben bűnössé kell lennünk, hogy Krisztus-követők maradhassunk. Mert az Ö követése azt is jelentheti: a felebaráti szeretet kényszerít a bűn vállalására ...” Az erőszakot ugyanis minden körülmények között bűnnek tartja, de ha kell, arra is kész, hogy maga ölje meg Hitlert. Bonhoeffer, aki a házasság gondolatától is tartózkodott, hogy az ősellenség elleni küzdelmében független maradhasson, szabad életének szinte utolsó pillanatában találkozik a szerelemmel, mely most már halálig kíséri, s megszépíti rabságának két esztendejét. Maria von Wedemeyer hűségesen látogatja a jószerivel csak levelezés útján megismert, és írásban eljegyzett vőlegényt az utolsó stációig. Az az utolsó perc a háborúnak is végső pillanata. A vesztét érző dühöngő fenevad a megkísérelt merénylet után valóságos tömegpusztítást rendelt el tisztikarában (mintegy 5000 embert gyilkoltak meg); a Canaris-ügy vádlottaira a végén került sor, Bonhoeffert 1945. április 9-én végezték ki Flossenburg- ban. Az énekeskönyvünkben is szereplő vers („Áldó hatalmak oltalmába rejtve”) anyjához és menyasszonyához intézett utolsó leveléből való, de ekkor még nem tudta, hogy ez lesz az utolsó üzenet. Renate Wind elmélyült, mégis izgalmas könyve sajnos csak németül olvasható. De aki bírja a nyelvet, annak érdemes meghozatnia. Olvasása után Bonhoeffer már nem távolból tisztelt mártír, hanem közvetlen ismerős, akinek írásait is másképp olvassuk, másképp értjük. Bozóky Éva Az emberiesség ügynöke Ludwig Geissei: Unterhändler der Menschlichkeit. Stuttgart, Quell Verlag, 1991. 480. oldal. Olvasóinknak aligha kerül kezébe e könyv, bár a részletek iránt érdeklődők alkalmas módon bizonyára megszerezhetik. Mindenesetre annak lényegét megpróbálom itt összefoglalni. A sikkes eleganciával készült borítólapon egy háború-gyanús hatósági ügyirat leszakított felzete díszeleg: „streng vertraulich”, szigorúan bizalmas. Ez a most megjelent könyv egy nagy önleleplezés: aki hallgatott, mert munkakörének természetéhez ez magától értetődően hozzátartozott, amit eddig nem mondhatott el senkinek, elmondja im’ mindenkinek. Tartalmánál fogva mégis több ez mint önleleplezés: annak a több mint négy évtizedes támogató és mentő munkának titkait tárja fel, amellyel a
