Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Ferdinánd István: Petőfi szabadságvallása
FERDINAND ISTVÁN: PETŐFI SZABADSÁG VALLÁSA 57 arcokat, Miken a Jólét napja ragyoga, Bokáikon arany sarkantyú,.. sárga, Mint amaz éhezők arculata” (Álmaim). „Míg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy sírba sok szegény fiad” (Magyarország). b) Szellemi szabadság. „Azon időben, mikor a lelkeket vették s jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak a fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek nagyobbszerű lantok és ékesebb tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, toliamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek: énekeltem s írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság.” (Naplójegyzetek) c) Erkölcsi szabadság. „... a republikánusnak nem az a fő jelszava, hogy „le a királlyal”, hanem a tiszta erkölcs. Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem...” (I. m.) Ez az erkölcsi szabadság nemcsak a külső korlátoktól, de az önmagunk rabságából való szabadságot is jelenti. d) A művészi-költői szabadság. „Azt gondoljátok: a költés szekér, Mely ballag széles országutakon? Sas a költés: hol nem járt senki sem, Ö arra indul, fennen, szabadon.” (Az utánzókhoz). Lásd még: A természet vadvirága, Világgyűlölet, Gyalázatos világ, A Hold elégiája. Költői képzeletének teremtő voltát isteni teremtő erővel ruházza fel. „Ahol már megszűnik az Isten szép világa, Űj világot teremt Mindenhatósága.” (Az én képzetem.) e) A szerelem érzése benne szintén vallási jellegűvé lesz. Égi virágnak nevezi már korai versében. Az örökkévalóság isteni attribútumával ruházza fel (Szeptember végén). Szabadsághitének nagyságát éppen azzal minősíti, hogy annak mindent, még szerelmét is kész feláldozni. Ennek nyoma van már költői pályája elején is (Háborúval álmodám, Ha az isten...), s később „Szabadság, szerelem” kezdetű jelszavában, ill. reprezentatív verskötetének mottójában ugyanezt fejezi ki: „Szerelemért feláldozom az életet, Szabadságért feláldozom szerelmemet.” Végül a kettő úgy kerül összhangba, hogy szabadságvallása megtartja fölényét, s a szer elem vallása annak mintegy szolgáló- leánya lesz. „Ha rabbá tesznek, lesz, aki Homályos börtönömbe jő el. S föl fogja azt deríteni Fényes hajnalcsillag-szemével. Ha meghalok, ha meghalok A vérpadon vagy csatatéren, Lesz, aki majd holttestemről Könnyűivel lemossa vérem” (Véres napokról álmodom). f) A sajtó, a nép, a nemzet, a politika, a háborús küzdelem az végül is, amely uralkodóvá, meghatározóvá válik szabadságvallásában, mely a világszabadság gondolatában tetőzik. Ezt a fogalmat és kifejezést a nagy francia forradalom jakobinus irányzatának képviselőitől vette át („liberté du monde”), mely azelőtt nálunk nem volt ismeretes. Eddig még mindig az evilági (szekuláris) vallás idővel, előbb vagy utóbb eltorzult, s ezzel az emberben életromboló erővé változott. A szabadság vallás esetében is ugyanez figyelhető meg. Szinte törvényszerűnek látszik az a jelenség, hogy a szabadság átmegy idővel a maga ellentétébe: az abszolút szabadságból s ennek követelményéből indulnak ki, s a legnagyobb zsarnokságba jutnak. A szabadság dialektikájának szokták nevezni azt a sajátos fordulatot, mely Petőfinél is megtalálható. „Egy vallás van a földön: szabadság. Aki mást vall, rettentően lakói” (1848).
