Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Taizéi testvérek írták fiatalokkal együttműködve: A taizéi közösség
32 A TAIZÉI KÖZÖSSÉG Az Egyház szívébe zárt példázat Történelme folyamán Taizé mindig visszautasította, hogy egyedül, elszigetelten haladjon előre. Elengedhetetlen feltétel, hogy az Egyházon belül haladjunk. A közösség barátai közül néhányan több ízben sürgették egy új Egyház létrehozását. Megtehették volna. A keresztények által ismert válságos évek idején sokan követték volna Taizét ebben az új kezdeményezésben, és egy, a történelem súlyától szabad, új energiával feltöltött Egyház építésének kezdetét láthatták volna. De ez ellentmondott volna a kiengesztelődés hivatásának, Taizé egyszerűen csak újratermelte volna a régi folyamatokat, mely abból áll, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy új evangéliumi kezdeményezés felbukkan, vele együtt egy új egyház jelenik meg. A kiengesztelődés példázata annál gyümölcsözőbb, minél inkább hangoztatják az egyházak vezetői belé vetett bizalmukat. XXIII. János pápa és VI. Pál pápa bizakodása nagy volt. II. János Pál pápáé pedig egészen addig terjedt, hogy ellátogatott Taizébe és egyértelmű megerősítést adott. Mindazok, akik a kiengesztelődés útján haladnak, visszautasítják maguktól, hogy berendezkedjenek a megosztottság állapotába. Meghallgatnak minden egyes javaslatot, és megőrzik ezekből a jót. Törekednek mindenkivel párbeszédet folytatni, kifejezve eközben saját elvárásaikat; nyitottak mások sajátos adottságai iránt anélkül, hogy bárkit is visszautasítanának. Ezen a kényes úton Taizé számos protestáns vezető bizalmát és támogatását élvezi. Közülük már két Canterbury érsek ellátogatott Taizébe, és ezer anglikán fiatal kíséretében a jelenlegi érsek, George Carey, is ellátogat majd egy hétre Taizébe 1992 augusztusában. Német lutheránus püspökök meghívásainak eleget téve Roger testvér több ízben is járt Kelet-Németországban, hogy a fiatalok találkozóit vezesse. Közeli barátai egyike a drezdai püspök, aki az Egyházak Ökumenikus Tanácsának és a Kelet-Németországi Evangélikus Egyház elnöke volt. Az Egyesült Államokban a testvérek állandó kapcsolatban állnak a különböző egyházakkal és egy amerikai protestáns, Eugene Carson Blake volt az, aki a legmélyebb kapcsolatokat hozta létre Taizé és az Egyházak Ökumenikus Tanácsa között abban az időben, amikor ő volt annak főtitkára. A különböző protestáns felekezetekhez tartozó lelkipásztorok nagy számban vesznek részt rendszeresen a taizéi lelkigyakorlatokon. Nemrégiben a volt Kelet-Németországhoz tartozó két katolikus és protestáns püspök közös felhívást intézett Roger testvérhez: „Bizonyos ideje immár, hogy Kelet-Németország politikai és társadalmi változása oly váratlanul megtörtént. A beszélgetésekben mindig visszatérő gondolat és kérdés: vajon a taizéi közösség nem tudna-e segíteni nekünk? Tudatában vagyunk annak, mily sok ember számára fontos és erős és mind erősebb a Taizével való találkozás élménye úgy napjainkban, mint a múltban. Éppen ma, amikor az európai horizont kelet felé kiszélesedik, tudatára ébredünk annak, hogy az önök közössége kezdettől fogva a nagy Európára tekintett és arra irányult. Ezért a taizéi testvérek jelenléte fontos ökumenikus jel lenne.” Richard Holloway, anglikán érsek a következőket mondta: „XXIII. János pápa Taizét ’kis tavasznak’ nevezte. Ez az elnevezés nem lenne egészen tökéletes, amennyiben valami könnyed, törékeny valóságot sugallna. Taizére szilárdság és komolyság jellemző, amiben nincs semmi könnyelműség. Mindenesetre a ’kis tavasz’ találóan kifejezi Taizé egyik jellemzőjét, ami abban áll, hogy képes az egész Egyház reménységét megújítani.”
