Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Anna-Maija Raittila versei (52., 66. o.)

48 LÁNYI ANDRÁS: AZ AGRESSZÍV NACIONALIZMUS tét, történelmi természetét és viszonylagosságát közelebbről vesszük szem­ügyre, könnyen arra a belátásra juthatunk, hogy nem is az eredendő másság az, amit az együttélő nemzeteknek e tájon el kellene egymásban fogadniuk, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy nem is különböznek egymástól annyira! Hogy hagyományainkban és karakterünkben sokkal több az összefűző, az el- tagadhatatlanul közös vonás, mint a különbség. Ezen az úton jutunk el az agresszív (defenzív) nacionalizmusok tragikus konfliktusának mélyebb réte­géhez, és ott nem egymással meghasonlott, hanem önmagukkal meghasonlott nemzeteket találunk. Jobban kellene szeretnünk önmagunkat, hogy ne kelljen gyűlölni a mási­kat. De ez idő szerint, sajnos, épp nincs miért. ANNA-MAIJA RAITTILA Bölcsődalaink Kányádi Sándor, hóna alatt nagy üveg erdőntúli borral halkan nyit be az ajtón. Alakja kissé meghajol és úgy ragyog, hogy világos lesz tőle az éjszaka. — Nem, nincs versem, ma más időket élünk, de az elnyomottak dalait fordítgatom magyarra ... zsidókét, szászokét, románokét is __ M indazoknak bölcsődalait, kik gyermeket ringatnak, mindünk közös kincsét... A falusi zsidómama súgja kicsinyének: „Mazsolával, dióval, mandulával etetlek téged. Sírva-nevetve ringatlak, nagyfiúvá, iskolássá, könyvek közé, városokba, könyv-forgatónak növellek téged.” Bede Anna fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom