Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Domán István: A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével
DOMÁN ISTVÁN A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével Nincs még egy közösség, csoport vagy nép, amely többet szenvedett volna a kisebbségi sorstól, mint a zsidóság. Már a Tórában, Mózes első könyvében azt találjuk, hogy Jákob, aki először veszi fel az Izrael nevet, tehát szimbolizálja is későbbi fiainak sorsát, menekülni kényszerül testvére, Ézsau elől. Távol kénytelen élni a szülői háztól és csak amikor már meggazdagszik, térhet vissza szülőföldjére, úgy, hogy jelentős drága ajándékokkal szerzi meg testvére jóindulatát. A zsidóságnak, mint népnek a története ugyancsak kisebbségi érzéssel kezdődik, mert az egyiptomiak először rabszolgasorba kényszerítik, majd el akarják pusztítani őket. Az ok, hogy túl sokan vannak. Az igazság, hogy kisebbségben vannak, és a többség irigységből, gyűlöletből és valószínűleg magáért az üldözés gyönyöréért, le akar számolni velük. Az egyiptomi rabszolgaság és üldözés traumája végigvonul az egész Szentíráson. Egyrészt hálát adnak Istennek, hogy megszabadította őket a szörnyű szolgaságból, másrészt a törvények a legszigorúbban eltiltják Izrael fiai részére az idegenek, a más népek gyűlöletét, elnyomását. Tehát a saját országukban egyenlő jogokat kellett adni minden embernek: „Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes, mind a jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én az örökkévaló vagyok a ti Istenetek” (Mózes III. 24:22). Még ennél is tovább lép a Szentírás, amikor mégparancsolja: „Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Mózes V. 10:19). Szentírásunknak rendkívüli érzékenysége mindenfajta elnyomás, gyűlölet és üldözéssel szemben végigkíséri egész történelmünket. A zsidóság a Tóra törvényei alapján állt ki évezredeken át emberi jogai mellett. A humánumért és a zsarnokság ellen küzdött életre-halálra a Makkabeusok vezetésével és harcolt három kilátástalan felkelésben a rabszolgaságra támaszkodó, kegyetlen római hatalommal. A kereszténység elterjedése, sajnos, újabb ellentétet és szenvedést hozott Izrael fiaira. Bár maguk a krisztusi tanítások a zsidóságból nőttek ki, de hirdetőik rövid idő alatt teljesen szembefordultak a Szentíráshoz ragaszkodókkal és többségi erejüknél fogva üldözni kezdték a kisebbséget. A középkortól kezdve egész napjainkig ez a gyűlölet és üldözés nyomta rá bélyegét a zsidóság sorsára. Kiűzték az egyik országból és kénytelen volt továbbvándorolni egy másik országba. Az üldözés, a pogrom ürügyei változhattak, de a gyűlölet forrása változatlan maradt. A másság, az idegenség mellett anyagi érdekek is motiválták az antiszemitizmust. Ugyanis az üldö
