Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Sólyom Jenő: Az evangélikusság kisebbségben

SÓLYOM JENŐ: AZ EVANGÉLIKUSSAG KISEBBSÉGBEN

27

„Tanulmányozzuk alaposan saját keresztény hitünket, mások hitét pedig szimpátiával, hogy jobban megérthessük a közöttük lévő kapcsolatot.

Fokozzuk erőfeszítéseinket, hogy neveléssel, találkozásokkal, személyes kapcsolatokkal, olyanok szolgálatával, akik maguk is átléptek vallásos vagy kulturális választóvonalakat, felkészítsük az embereket a tanuságtételre és a párbeszédre.

Tárjuk keresztény testvéreink elé, hogy a tanuságtétel és a párbeszéd szoros kapcsolatban állnak, s a keresztény misszió és önértelmezés elengedhetetlen részei.”

Külön foglalkozik az Üzenet a keresztény tanúságtétellel a szekularizált világban. Ezzel kapcsolatban is megfogalmazódott néhány elkötelezés:

„Válaszul az elvilágiasodásra, elkötelezzük magunkat, hogy az egyházat és minden tagját felkészítjük a diakóniai, párbeszédes és prófétai szolgálatra a szekularizált világban.

Legsürgősebb feladatunk, hogy erősítsük a hitet, elmélyítsük a hívők lelki életét. Munkálkodnunk kell az istentisztelet megújításán, hogy teljesen ki tudjuk használni mindenkinek a képességeit. Kis csoportok, melyeket a hit és az élet kérdései kapcsolnak össze, erőt adhatnak keresztényeknek, akik az igazság keresésével és a teljes közösség építésével az evangéliumról tesznek tanúságot.”

Nekünk evangélikusoknak tehát meg kell tanulnunk, hogy félelem nélkül, pozitív módon nézzünk a kisebbségi helyzetre, melyben hitünket és meggyőződésünket megerősíthetjük a másokkal való kapcsolaton keresztül. De ahhoz, hogy a kisebbségi létben fel ne morzsolódjunk, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, hogy megmaradhassunk, mint evangélikus egyház, emberi elhatározásunk, erőfeszítéseink nem elegendőek. Szükséges, hogy a Szentháromság Űr Isten újítsa meg hitünket és egyházunkat.

J. A. Comenius: XX. Az éneklő madarak

A fülemüle szóll (énekel) mindeneknél leggyönyörűségessebben. A pacsirta énekeldegel, röpdösvén a levegőégben, a für a földön ülve, a többiek a fáknak ágain, úgymint az idegen sármály, a pintyőke, a tengelic, a cizige, a kenderike, a kis cinege, a sármály (gáborka), a vörösbögyű, a poszáta (nyomorék) és a többi. A tarkabarka publikán, a rigó, a seregély a szarkával és csókával együtt tanulnak emberi szózatokat utánnamondanyi (formálnyi); jobbára be szoktanak rekesztetnyi a kalitkákba.