Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Jókai Anna: Köszöntés külföldi magyarokhoz az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciáján
16 JÓKAI ANNA: KÖSZÖNTÉS KÜLFÖLDI MAGYAROKHOZ zonyítanom — az ember nemcsak biológiai, nemcsak társadalmi lény, hanem szellemi lény is, aki tudja, semmi sem véletlen; élete teljesítésére nem véletlenül született éppen magyarnak, ám ezt a szót nem járatja le, úton-útfélen melldöngetve, mint ahogy Istenének nevét sem veszi hiába. Amikor még egyszer megköszönöm, hogy vannak, voltak és lesznek, azt köszönöm meg, hogy felismerték: a létet nemcsak fizikailag, de szellemileg is fenn kell tartani. Ehhez kívánok Önöknek — és az országon belüli hasonlóan gondolkodóknak — el nem fogyó energiát. Hiszen szellemi iskolázottságunk egyik próbaköve: felismerjüik-e, mi éppen az alkalom parancsa, és képesek vagyunk-e a szellem primátusa alatt — de dogmáktól mentesen — rangsorolni, mikor, mi a fontosabb. Napjainkban megsűrűsödtek a választás alkalmai. A kapkodás vált jellemzővé, vagy a közöny. Pedig nem mindegy az Alap, ahol a lábát „a történelembe nyúló” ember megveti. Igaz, sietnünk kell. De nem pánikban, sem eufóriában. Hanem méltóságos figyelemmel, ami a cselekvésünket megelőzi. J. A. Comenius: Megszólítás Mester: Jöszte ide, gyermek, tanulj okosodnyi, bölcselkednyi! Gyermek: Micsoda ez? bölcselkednyi. Mester: Mindeneket, valamellyek szükségesek igazán megértenyi, igazán cse- lekednyi (véghez vinnyi), igazán kimondanyi. Gyermek: Kicsoda tanét meg engemet erre? Mester: Én, Isten segétségével. Gyermek: Micsoda formán? (Miképpen?) Mester: Általviszlek tégedet mindeneken: megmutatok néked mindeneket, megnevezek tenéked mindeneket. Gyermek: Íme, jelen vagyok! Vezessen kegyelmed engemet Istennek nevében! ... I. Az Isten Az Isten vagyon magátul, öröktül fogva, örökkén. A legtökélletessebb, leg- boldogjabb valóság (vagyonság). Állatjában lelki és egy. Személyében három. Akaratjában Szent, Igaz, Kegyelmes, Igazmondó. Hatalmára nézve a legnagyobb. Jóságra nézve a legjobb. Bölcsességre megmérhetetlen. Hozzámehetet- len Világosság: mindazonáltal mindenekben minden. Mindenütt és sehol sem. A legfőjebb jó, és egyedül kimerétethetetlen kútfeje minden jónak. Minden dolgoknak, mellyeket világnak hívunk, amint Alkotója (teremtője), ekképpen is Igazgatója és megtartója.
