Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kézdy Edit: Mint az állatok?
KÉZDY EDIT: MINT AZ ÁLLATOK? 25 kisgyermekek magatartásából vonnak le következtetéseket. 3. Keresik azokat a jegyeket, amelyek egymástól távol álló kultúrákban is előfordulnak az emberek viselkedésében. Ezen vizsgálatok eredménye a spekulációk tömegéhez képest néhány biztos pontot kínál az ember etológiájához. Már említett általános tulajdonságunk a csoportalkotás hajlama. A mi Ki- sék, mi rácegresiek, mi pedagógusok, mi magyarok, mi szőkék csoporttudat biológiai alapú, túlhajtásának következményei ismertek. Szintén genetikai eredetű szabályalkotó és -tanuló képességünk, ebből ered nyelvi készségünk, tárgykészítési hajlamunk és társadalmi kapcsolataink szabályokkal sűrűn átszőtt rendszere. A csoporttagok agresszív viselkedéssel büntetik a csoport normáit megszegőket. Minden kultúrában tartanak az emberek territóriumot. Ezt valahogy megjelöljük (felirattal, kerítéssel, dísztárgyakkal) és védelmezzük. Mindennapos tapasztalatunk az ésszerűt jól meghaladó türelmetlenségünk, ha az asztalunkra rámolnak, vagy bezárják a szertárunkat. Általánosan hajiunk dominancia sorok kialakítására is. Pedagógusok jól ismerik az új iskolai osztályok magas agressziós szintjét, amíg a csípésrend ki nem alakul. Sajátos emberi agressziós forma a nevelői agresszió. Etológusok szerint hatásosabb a tanítás, ha a tanító él a domináns egyedek jelzéseivel. Az emberi agresszió formai kifejeződése nagyon hasonló az állatihoz. A tényleges agressziónál sokkal izgalmasabb a ritualizált formák eredete. Ri- tualizált gesztusaink a valódi harcra utalnak, vagy a másik fél idegességét (testi vagy szellemi fogyatékosságát) jelzik, vagy a többi főemlősnél is gyakori fallikus fenyegetésre utalnak. Behódoló gesztusaink általános jegye a testméret kisebbítése (guggolás, görnyedt tartás, meghajlás stb.) és a szemlesütés. A világ minden táján ismert a nők behódoló tekintete, amelyet pl. a hentesnél figyelhetünk meg. A humán etológia eredményeit gyakran félreértik, mert megijednek attól, hogy az emberi viselkedésnek biológiai gyökerei is vannak. Valamely magatartásra „öröklött hajlamunk” nem menti, de nem is értékteleníti önmagában a viselkedést. A biológia és a társadalomtudományok egymás nélkül csak töredéket mondhatnak az emberről. Az együttműködés azonban továbbra sem felhőtlen. Buda Béla1 2 3 4 5 6 7 8 9 felveti, hogy az állati magatartás értelmezésében reménytelenül antropomorf kategóriákat használunk, s így csodálkozunk rá később egyes állati viselkedéselemek humán megjelenésére. Nos, ekkor marad a biológusnak a saját gyönyörűsége a tüskéspikóval, a vándorpatkánnyal és egyebekkel. JEGYZETEK 1 Csányi Vilmos szerk. Agresszió az élővilágban Bp. 1986. 2 Lorenz, Konrad: On agression New York 1963. 3 Barash, David P.: Szociobiológia és viselkedés Bp. 1980. 4 Hall, Edward T.: Rejtett dimenziók Bp. 1987. 5 Dawkins, Richard: Az önző gén (Bp. 1987) c. könyvében részletesen olvasható az elmélet, matematikai jelek nélkül. 6 Lorenz, Konrad: Salamon király gyűrűje Bp. 1983. 7 Csányi Vilmos: Az emberi agresszióról In: 1/ 8 A csimpánzok és gorillák megfigyelése két nagyszerű asszony nevéhez fűződik: Lawick-Goodall, Jane: Az ember árnyékában Bp. 1980. Fossey, Dián: Gorillák a ködben Bp. 1990. 9 Buda Béla: Az agresszió megértésének pszichológiai korlátái In: 1/
