Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kulturális figyelő
kulturális figyelő 73 az új katolikus egyházszervezet is, ahol kialakulhat a papság és a hívők új és jobb kapcsolatrendszere. A zsinat végül tudatára ébresztheti a hazai papságot és a laikusokat, hogy a magyar társadalomért, a határon túli magyarokért is felelősséggel tartozik a katolikus egyház. Továbbá a katolikus egyháznak keresnie kell egy egészségesebb viszony kialakítását a többi keresztény feleke- zettel, mert együtt is van küldetésük a nem keresztény honfitársaik felé. Bárdossy György Európai Protestáns Nagygyűlés Budapesten Ma már aligha dobban nagyot bárki szíve is a meglepetéstől és kíváncsiságtól, ha egy újabb egyházi konferenciáról hall. Még akkor sem, ha egyébként jól tudja, hogy az ilyen konferenciáknak a tulajdonképpeni eredménye nem mérhető könnyen és rövid távon. Még akkor sem csodálkozunk, ha egy konferencia helye Budapest, hiszen miért is ne, van elég erre alkalmas helyiség a fővárosban. De hogy Európa protestáns egyházai a reformáció óta először ha találkoznak, azt éppen Budapesten tegyék, annak már van valami fontos jelentése. A tavaszi találkozót ugyanis tudatosan olyan helyen tartották, ahol a protestantizmus kisebbségben van, nyilván, hogy a fogadó egyház nagysága és tekintélye ne legyen olyan nyomasztó a vendégek számára, mintha valamelyik „nagy” egyház (németek vagy skandinávok) területén lett volna. Utóbbiak nem is voltak jelen, fontosabbnak tartván az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) soron következő őszi gyűlését. Így ellenben a jelenlévők legalább a „nagy ökumené” tág családjában való részvételük mellett a szűkebb családi légkör meghittségét élhették át, jobban maguk között voltak, a legkisebbek is szóhoz jutottak s nem kellett az elviselhetetlen sokféleség miatt túlsók mindenki véleményére tekintettel lenni. A megváltozott európai politikai-gazdasági körülmények az egyházak számára is új kihívást jelentenek, mind az új kis-egyházak (szekták), mind a római katolikus, mind az ortodox egyházak számára. A szekták a viszonylagos lelki-ideológiai vákuumot prímán kihasználva özönlenek be az USA-beli virágzás és nyugat-európai félsikerek után hazánkba is, s rendezik nagyszabású show-műsoraikat az önmegváltás lelkes programjával; a római katolikus egyház Európa újraevangelizálását (értsd: újra- katolizálását) hirdeti meg központilag nagyszerűen irányított és finanszírozott módon; s hogy az orosz és egyéb ortodox egyház társadalmi befolyása is erősödni fog, az kétségtelen. Bár a nagygyűlés vezérgondolata: „Keresztyén felelősség Európáért”, is érezteti, hogy nem vagyunk közömbösek kontinensünk jövőjét illetően, ez a felelősség nem hasonlítható össze semmiféle naiv, vagy hatalmi vágytól hajtott befolyásnövelés igenlésével. Már a konferencia előkészítő irata is igen reálisan, önkritikusan és kozmetikázatla- nul szól néhány fontos kérdésről. Múlt- beni bűneinkről Keleten és Nyugaton, gyengeségeinkről, mert nem szabadultak fel — várakozásainknak megfelelően — új erők, s így arról a helyzetről, hogy az egyházak ma már nem szerepelnek a kontinens jövőjét meghatározó szellemi erők között! Bármennyire is szeretnénk. Hiszen Európa nem „keresztény” többé, egyrészt más vallások jelenléte, másrészt az elvilágiasodás miatt. „Jól teszik az egyházak, ha elkerülik, hogy olyan benyomást keltsenek, mintha ők rendelkeznének az igazsággal.” A kísértésekbe vezető utak elkerülése után kerülhet csak sor a pozitív feladatok átgondolására. Európai protestáns
