Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Biblia — Kazinczy Ferenc szavaival Nem mindennapi tudományos kinccsel ajándékozta meg a magyar olvasóközönséget dr. Busa Margit, az Országos Széchényi Könyvtár ny. tudományos főmunkatársa. Az általa szerkesztett és a Cserépfalvi Kiadó által 1991-ben publikált 456 oldalas mű — mint látni fogjuk — ökumenikus ihletettségű, s innen érthető, hogy a református szerző írása egyben II. János Pál pápa látogatásának tiszteletére készült el. „Ez a kötet tartalma miatt minden Kazinczy-mű fölött áll, és ha csak egy lelket visz közelebb a Jó Istenhez, akkor nem éltem hiába...” — vallja a szerkesztő egyik magánlevelében. Mi indította Kazinczyt, hogy élete vége felé egyházi, sőt teológiai témát válasszon? Széphalmi otthonában 1826 első hónapjaiban — hatvanhét éves volt akkor — többször felfigyelt arra, hogy felesége, Török Sophie, a 7 éves Bálint és az 5 éves Lajos fiuknak Johann Hübner hamburgi rektornak (11731) Fodor Pál derecskéi református lelkész által lefordított népszerű — sok kiadást megért — könyvéből igyekszik felolvasni gyermekeiknek. Úgy látta, hogy ez az ismert könyv (Száz és négy válogatott bibliai históriák) minden népszerűsége ellenére nem alkalmas arra, hogy a gyermeki szívhez közelvigye a Biblia történeteit. Ezért fogott könyve megírásához. Az Előszóban Kazinczy többek között így vall: „A vallást nem eltanultatott kérdések, feleletek és formulák, hanem értelmes fejtegetések által kell a gyermek elébe vinni, s keblében akkor fog osztán élni az igaz és boldogító Vallás ... És ha az anya a gyermeket arra is szoktatná, hogy amit neki ő beszéle, most viszont a gyermek beszélje neki, s ez is a maga szavaival, úgy ez egyszersmind a stylisticában is igen szerentsé- sen fogna gyarapodni. Hogy azt annál inkább tehessék, a történetek itt tömötten és érthetőleg vannak adva, a régibb idők öldöklő bugyogása és salakjai nélkül ...” Első teológiai tanácsadója és lektora Somosy János sárospataki kollégiumi tanár volt (11855), de mindjárt kezdetben kikérte két tudós barátjának, Guz- mics Izidor pannonhalmi bencés professzornak (tl839) és Kis János dunántúli evangélikus püspökköltőnek (ti846) a szakvéleményét. Mindketten nagyra értékelték Kazinczy — ma már tudjuk: utolsó — irodalmi munkáját. Guzmics még Jézus „gyönyörű, a maga nemében páratlan” búcsúbeszédének és az Ap- Csel-nek a felvételét is ajánlotta, de úgy vélte, nem kellene a szerző által javasolt rövid egyháztörténeti részt belevenni a munkájába. „Minek az oda? Te bibliai hisztoriát irál, nem egyházit; s magad mondád, hogy jó azokat a dolgokat nem tudni”, írta Guzmics válaszlevelében. Számunkra ennél is érdekesebbek Kis János Sopronból írt sorai. „Az előadás-
