Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Ferencz Győző: Nemes Nagy Ágnes (1922–1991)
56 FERENCZ GYŐZŐ: NEMES NAGY ÁGNES mert e költőknek (Pilinszky, Jánosy) nemcsak évjárata, hanem formátuma is furcsamód egyezik. Az indulás, a Kettős világban (1948) után tízévenként egy kötet: Szárazvillám (1957), Napforduló (1967), aztán a nagy alakú A lovak és az angyalok (1969), a Között (1981) és a megindult életműsorozatban A Föld emlékei (1986) — ez a hozzáférhető költői ouvre. Lassan táguló köröket vetve. A megszerezhetetlen, kis példányszámú kötetek között meg az az intenzív hiány, a költő sűrű némasága. És ennek a némaságnak egyre táguló körei. Persze, hogy főleg a Bors néni-1, a Szökőkút-at ismerte az egész ország, szülők és gyerekek; de hány költőt ismer az egész ország? A legkülönösebb ez: szinte megmagyarázhatatlan, hogy aki költészetről tudott, az tudott arról a sűrű hiányról, ami az ő költészetét körülveszi. Volt, élt, hatott; s ha eleinte tízévenként szólalhatott meg, hát elmondta, amit addig, aztán hozzátette, amit lehetett. A minőség intenzitása azonban így is olyan erős volt, hogy ezeket a megszólalásokat így sem lehetett elhallgattatni, ezeket a hallgatásokat nem lehetett nem meghallani. Ez azonban a költőnek nem vigasz. Erről jószerivel nem is tud. Ö úgy érezte, hogy csak a nyolcvanas évek elejére engedett föl körülötte a fagy. Akkor már kapott megszorítások nélkül is jó kritikákat. Hogy a hetvenes években egyetemi szemináriumon „anyag” volt, nem akarta elhinni. És meglehet, hiába volt anyag, ő érezte jól. Hogy ez a kiteljesedésében ennyire gátolt pályaív nem tört meg, hogy a kényszerű lefojtottság nem okozott költészetében sérüléseket, hogy intellektusa ennyire tündöklő maradt, az szinte megmagyarázhatatlan, csoda. De nem az. Sokan gőgösnek tartották életében, sokan féltek tőle: kényelmetlen volt szembe nézni morális tisztaságával. Amikor 1989-ben magához hívott és fölajánlotta, csatlakozzam az Üjhold szerkesztőségéhez, a beszélgetés során egyszer csak megkérdezte: „Mondja, maga vallásos?” Majd válaszom után magyarázatként hozzátette, csak azért érdeklődik, mert túl sok embert látott, aki ilyen-olyan hatalomhoz jutva váratlanul megváltozott. Mert a mégoly csekély hatalomhoz is alázat kell. Alázat, amely a Királyhágó utcában egy leválasztott lakásban megteremtette önnön hiányából a huszadik századi magyar és világirodalom egyik legjelentősebb költői életművét. Tessedik Sámuel Istenem iránti legforróbb hálával tekintek vissza életem lefolyt éveire. Mily sok nagy örömben részesített engem az ő kegyelme, és mily sok nehéz fájdalmat segített az ő keze elviselnem és legyőznöm! Mindezek elmúltak, mint súlyos viharteljes felhők, s nem is sejtett áldásokat hagytak számomra hátra. Ó mi szép, mi jóval bővelkedett azon nagy hatáskör, melyet én ötven esztendő alatt az utamba gördített minden akadályok dacára betölteni igyekeztem; mert ott is, ahol nem gyanítottam, nem gondoltam, bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írással elhintettem. Áldott legyen ezért az Úrnak szent neve! Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.
