Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Reuss András: A szegénység a teológiában
REUSS ANDRÁS A szegénység a teológiában Régi tervünk válhat valóra ettől a számunktól kezdve. Az évenkénti kétszeri megjelenés nem tette lehetővé, hogy súlypontokat képezzünk, mert nem köthettünk le egy számot részben sem egyetlen témának. A negyedévi folyóirat megadja a lehetőséget, hogy helyet adjunk a tematikus szerkesztésnek is. Így egy-egy szám első felében egy kiemelt témával foglalkozhatunk, s a szám második felében következik a folyóirat megszokott programjának kifejtése. Az első téma, melynek jelen számunk közel 30 oldalát szenteljük: a szegénység. A rendszerváltás óta, immár több mint két éve, nyíltan beszélhetünk ebben az országban arról, ami előzőleg is egyre inkább égető kérdés volt, de nem kaphatott szót nyílt színpadon. Az államnak, a társadalomnak, de egyesek százezreinek is a legnagyobb gondja a gazdasági élet kibontakozását gátló, sokak napi életét megkeserítő anyagi elégtelenség. Ezzel a megállapítással nem állítjuk háttérbe a szellemi értékeket. Éppen egyházi oldalról kell látnunk, hogy egy nemzet támasza s talpköve az erkölcs, s az élet színét és gazdagságát a kulturális javak jelentik. De éppen az anyagi források szűkössége, nem egyszer egyenlőtlen elosztása fejleszti vissza az elért kultúrní- vót is. Ez a meggondolás vezetett bennünket, hogy bár egyházi folyóirat vagyunk, a szegénység problémáját elsősorban szociológiai szempontból közelítsük meg. A szám élén mégis Isten igéje áll, amely nélkül semmihez jól nem foghatunk, legalábbis mi, hívő emberek. Ezt követi az alább olvasható teológiai cikkünk, mely végigtekinti, hogyan találkozott a kereszténység az idők folyamán a szegénység állapotával, őszintén megváltjuk, hogy az egyház a történelmi korszakokban nem talált jó megoldást, amivel segíthetné a világot. De ez nem ment fel az alól, hogy napjaink fokozott kihívása egyházi közösségeket és az egyes hívő embert sarkalljon a gondolkozásra és tettekre. A négy cikk — egyike, másika tanulmánynak beillő — tudományos gondossággal keresi a diagnózist és a kibontakozás útját. Valamikor talán leszűkülhetett a szegénység orvoslása jótékonyságra, de ez akkor is önbecsapás volt _ jómódúak saját lelkiismeretének megnyugtatására. A modern világb an csak megfelelő gazdaság- és társadalompolitikával lehet kezelni a szegénységet. Hogy ez mit jelent a mi helyzetünkben, amikor a rendszerváltás ajándéka, a szabadság beköszöntése szinte ölünkbe hullott a történelem Urától, ugyanakkor mély gazdasági válsággal kapcsolódott össze, ezt cikkíróink több oldalról világítják meg. Mindenekelőtt a nyílt szembenézést köszönöm meg nekik: az elszegényedés folyamatát nem lehet megállítani, de lankadat
