Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 75 sora is volt; ha akart, ha nem, esszét kellett írnia. Amint maga mondta: „alkalom szüli az esszét” — az alkalom megvolt, ő élt vele, s szólt Európa nagyjairól, a görögökről és a latinokról éppúgy, mint a magyar költészet századairól; gyönyörködtetve tanított, hiszen a műfaj egyszerre szubjektív, vallomásos, tanító és tényfeltáró is. Hatalmas tudása, képzettársításainak villódzása minden téma mögé odavarázsolja az európai kultúra teljes horizontját, de ott érezni a hazai tájakat is; nem „áthallásos” módon, hanem lényegileg, és elkerülhetetlenül. Mai Mikes Kelemen ő, aki „édes nénjének”, szülőhazájának szánja szívének kincseit, máskülönben miért is lenne a világon?! A címadó történet a régi Kolozsvárról és az író gyermekkoráról szól; látni véljük a hajdani várost, éppúgy, mint a többi fejezetben Európa annyi részét, vele barangolunk, miközben magunkba szívjuk tájak és települések egész kultúráját; feleségével együtt kúszunk át az aknazáron, és megsiratjuk őt, amikor 1968-ban, hirtelen halálával teljes árvaságban hagyja az örök emigránst. (Mert hiszen a kolozsvári gyermekkort leszámítva mindig annak érzi magát, előbb Budapesten, fele életében pedig a messze távolban.) Még megérte, hogy itthon is kiadják, még haza is látogatott, de végleg csak holtan tért meg Sárospatakra, 1984-ben. Művészetének egyik titka talán tömörítő képessége: elénk varázsolt színgazdag képeiben hihetetlenül sok mondanivalót közöl, s mindezt erdélyi zamattal dúsított érczengésű, szép magyar nyelven. Csak magyarul írt, soha másképp. Tudott volna, de nem akart. Hűtlenségnek érzi, ha megteszi. A jelen kötet zárófejezete megköny- nyíti az eligazodást az immár hozzáférhető művekben: Czigány Lóránt összeállította bibliográfiát közöl, amely 1949- től tartalmazza az író külföldi tartózkodása alatt készült műveinek címleírását. A bibliográfia második része a Cs. Szabóról írott kritikákat, tanulmányokat, cikkeket sorolja föl 1984-ig, megmutatván, hogy tilalom és távoltartás ellenére milyen sok hazai pályatárs kísérte figyelemmel a távolban élőt. (Gondolat, 1991.) Bozóky Éva Sülc Ferenc: Vallás vagy pszichoterápia? Korábban, ha C. G. Jung lélektanára vagy koncepciójára kíváncsi voltam, akkor saját művei mellett elsősorban Jolán de Jacobi művére támaszkodtam; ha Jung valláshoz való viszonya érdekelt, akkor Gerhard Wehr olvasmányos könyvét vettem elő; ha pedig teológiai reflexiók segítségével igyekeztem a jeles lélekgyógyász rendszerét vizsgálni, akkor Uhsadel könyvét forgattam. Természetesen sokféle más irodalom és olvasmány is létezik, melyek megbízhatóan igazítanak el a jungi lélektan szövevényes, nem könnyen érthető izgalmas labirintusában, de most egy újabb könyv került az asztalomra, ezúttal magyar szerzőtől. A jungi szellemben tevékenykedő Sülé Ferenc pszichiáter igen fontos kérdést érint munkájában: vallás vagy pszichoterápia? A cím kötőszava és kérdőjele is hangsúlyos. Azt jelzi, hogy a kérdésfelvetés fontos, de a korábbi megszokott értelemben nem helyes. Nem lehet egy szimpla „vagy-vagy”-ra redukálni, és nem lehet a félreértések miatti manapság szokásos „is-is”-sel helyettesíteni. Fontos mű, nagyon sokat tanulhatunk belőle. Kötelező olvasmány — mondanám, ha a kifejezés nem lenne rossz emlékű —, mindenesetre több, mint ajánlatos. Viszont a puszta elolvasása nem elegendő. Nem elég az ismereteket intellektuális értelemben memorizálni,
