Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A másodlagos páli levelek

VEÖREÖS IMRE: A MÁSODLAGOS PALI LEVELEK 73 kelt borivást is. „Azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét” (2Tim 2,18). A keresztség mennyei szellemi testet közvetített, s ezzel a földi test lényegtelen burokká vált e felfogás szerint (E. Käsemann). A pásztorlevelek páli örökséget őriznek, ha meghalványodva is. A kegye­lem nagysága és életformáié ereje ismételten hangot kap bennük. Egyes rész­letek, fordulatok, gondolatok az apostol saját leveleire utalnak. Közelebbről felderíthetetlen régi hagyományokból merítenek, és aktualizálják azokat. Szemléltetik az apostoli tanítás átmenetét az utódokra. A maguk nemében páratlan kincsei az Újszövetségnek. A páli levelek hatása megragadóan jelentkezik az apostol ajkára adott sze­mélyes vallomásokban. Formálásuk bizonyságtevő erőre és Pál egykori hely­zetébe való mély beleélésre mutat. lTim 1,12—15 mögött kétségtelenül fel­tűnik Gál 1,13—16 és lKor 15,9—10. A Timóteushoz írt második levél vége a fogságban halálra szánt apostol helyzetét festi: a személyes üzenetekkel az olvasóban a levél hitelességének benyomását akarja erősíteni (G. Bornkamm). Ezt az összeállítást közvetlenül megelőzi a búcsúzó apostol megrendítő val­lástétele (2Tim 4,6—8), mely Pál nem egy valóságos kijelentésére támaszko­dik, ahogyan a zárójelbe tett bibliai helyekkel mutatjuk: „Mert én nemso­kára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (vö. Fii 2,17; 1,23). „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartot­tam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (vö. lKor 9, 24—26; Gál 5,5), „amelyet megad nekem az Ür, az igaz bíró ama napon; de nem­csak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését”. E búcsúszavakat nem Pál írta, de bennük hitelesen szólal meg az apostol re­ménysége — olyan megrendítő erővel, hogy hatásuk alól lehetetlen kitérni. Az újszövetségi kutató hozzáfűzését sem háríthatjuk el: klasszikus fogalma­zásban van itt leírva az apostoli élet eredményessége, de kérdezhetjük — anélkül, hogy ezzel eldönt'hetnénk, nem eredeti páli levéltöredéket tartal- maz-e ez a szakasz —, vajon ilyen helyzetben Pál nemcsak a sikeréről, ha­nem a gyengeségéről is beszélt volna, vajon csak az ő és nem inkább Isten cselekvését magasztalta volna (H. Conzelmann). A három pásztorlevél késői pecsét Pál apostol életművén. Évtizedekkel ha­lála után az ismeretlen, talán Efezusban élő keresztény író, gyülekezeti tiszt­ségviselő tanúságot tesz arról, hogy Pál apostolnak Krisztusról bizonyságtevő élete és halála jelenének drága ajándéka. Bornemisza Péter: Ördögi kísirtctekről 1579 Vajha annyi eszed, értelmed és értéked volna, hogy száz avagy ezer bölcsek­nek beszédit, magatartását, járását és minden cselekedetit eszedbe vehetnéd, azkor látnád, hogy egy sincs tökéletes bölcs, mert minden szempillantásban minden dolgokban fogyatkozást sandíthatnál, kevélséget, irigységet, más-ne­vetést, telhetetlenséget, sokszor röttenetes külső bűnöket is. Ha kedig szívek ti tokját által látnád, és gondolatit és belső kévánságit nézhetnéd, emiatt ál- mélkodnál rajtok, és pöknéd is őket. De Isten mind reá néz ezekre, ki béké­vel is tűri, mert tudja, micsoda az emberi romlás ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom