Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Dedinszky Gyula: Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétköznapjaiban, népi elemek vallásosságukban
18 DEDINSZKY GYULA: VALLÁSOS ELEMEK ... zai, főleg a temetésre vonatkozó intézkedésekben is. így pl. régi szokás volt, hogy az újszülött keresztelése alkalmával összegyűlt ajándékpénzen halotti szemfedőnek való anyagot vásároltak, azt az anya varrta meg gyermeke számára, és hűségesen őrizte a sifonban, a ruhás ládában sokszor évtizedeken át. Gyakori eset az is, hogy ha pl. a férj meghal, az ő temetésével kapcsolatban a feleség egyúttal magának is elkészítteti a szemfedőt (plachte), a koporsóba való ruhát (kantus) és az alsó inget (kosela). Voltak asszonyok, akik kifejezetten ezeknek a holmiknak a varrásával, elkészítésével foglalkoztak. A fej fának, a sírba való pallónak szánt akácfatörzset is jó előre kiválasztotta a család, s az évtizedeken át is ott hevert valamely árnyékos helyen az udvaron, amíg nem került sor felhasználására. Volt, aki előre kifizette, megvásárolta koporsóját is, ezt otthon a padláson, kamrában tartotta, vagy készítőjénél, a temetkezési vállalkozónak a raktárában tároltatta. Főleg az újabb időben nagy divat lett a sírhely előzetes megvásárlása, sőt a síremlék elkészíttetése is. A közeli halál jelei. Mivel pedig a haláleset ennyi testi-lelki előkészülettel jár, érthető, hogy az emberek szívesen ismernék előre haláluk időpontját. Ezt azonban sem a tudomány, sem a hit nem árulja el, s így az emberek akarva-akaratlan is rászorulnak az előző nemzedéktől örökölt jóslási módokra, előrejelzési hiedelmekre. Van belőlük bőven. A szlovákság körében sokan hitték azt, hogy a halál közeledtére bizonyos jelekből következtetni lehet. Ilyen előjelek pl. az álmok. Ha valaki kenyérrel (általában tésztával), zavaros vízzel, lakodalommal álmodott, az közeli halált jelentett a családban. A halál közelségét megérezték és jelezték az állatok is. így pl. ha a házon fészkelő madarak egyszerre csak minden érthető ok nélkül eltűntek, mások, pl. kuvik a házhoz repült, ha vakondok a ház küszöbétől a kapukijárat felé túrt, ha a kutya valaki betegsége idején feltűnően vonított, vagy a lovak fejüket leeresztették, lógatták, ez mind a közelgő halált jelezte. Ügyszintén a lakásban, az épületen keletkező titokzatos hangok, recsegés, dobogás, ropogás, csörömpölés is halált jelzett. Visszatérve az állatokra: ha a macska többek jelenlétében mosakszik, akire közben ránéz, az fog leghamarább meghalni. Ha békát látunk, csukjuk be a szánkat, mert akinek a fogait a béka megszámolja, az is hamar meghal. Közeli halálesetet jelez a családban az is, ha a kemencében a kenyér kettétörik. Amikor pedig nagy szél fúj, azt szokták mondani, hogy valaki felakasztotta magát. Hazajáró lelkek, kísértetek. Világszerte és Békéscsabán is megvolt az elhunyt családtag hazajárásában való hiedelem. Hazajártak az olyan halottak, akiknek valamilyen okból nem volt nyugtuk, akik erőszakos halállal haltak meg, akiknek valamilyen elintézetlen ügyük maradt a földön, vagy valamilyen jogos dolgukat nem kapták meg az életben. Megjelenésük, hazajárásuk általában éjjel, különféle módon történhetett. Vagy tükörben jelent meg képük, vagy megkocogtatták az ablakot, vagy álamban keresték fel családtagjaik valamelyikét. Az élők az ilyen hazajárástól általában rettegtek, bár az nem mindenkinél váltott ki félelmet. A kedves családtag hazajárásának néha még örült is hátramaradt hozzátartozója. Csabán is ismert volt a halott hazajárásának hiedelme. Kísérteni járt — mátat’ chodiv, mondották. A hátramaradt hozzátartozók általában védekezni próbáltak a halott hazajárása ellen. Békéscsabán megvan mostanáig is az a másutt is dívó szokás, hogy a lelkész és kántor eltávozása után, a sír felhantolásának végeztével a család tagjai körüljárják a sírt. Körüljárják, de ma már nem tudják, hogy
