Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Dedinszky Gyula: Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok hétköznapjaiban, népi elemek vallásosságukban
16 DEDINSZKY GYULA: VALLÁSOS ELEMEK... munkájához is Isten nevében látott hozzá. Amikor lapátra helyezte a kiszaggatott kenyereket, keresztet vetett mindegyik fölé, s úgy rakta kemencébe. A lapát visszahúzása után is keresztet vetett, ugyanakkor azonban ajkát ösz- szehúzva nagyot cuppantott is, hogy minél magasabbra nőjön a kenyér. A kisült egész kenyér megszegésekor, mint szerte az országban, Csabán is a háziasszony vagy házigazda keresztet vetett a kenyér lapos oldalára. Munka nélküli meggazdagodás, szerencse. Amint láttuk a csabai ember minden lehetőt megtett megélhetése, gyarapodása érdekében. Istentől kért segítséget, különféle mágikus eljárásokhoz folyamodott, de legfőképpen dolgozott, becsületesen, szorgalmasan dolgozott. Mindemellett szívében ott élt a vágy: munka nélkül meggazdagodni, előre nem látható, kiszámíthatatlan nagy szerencsére szert tenni. Az ilyen szerencse lehetősége sokak fantáziáját megmozgatta, s azt apró praktikákkal maguk is előmozdítani igyekeztek. Ez eljárások legismertebb eszköze a szerencsepatkó. Az úton talált bármily kopott patkót a csabai ember a világért ott nem hagyta volna, hanem — ha kocsin utazott — leszállt kocsijáról, a patkót fölvette, hazavitte és kiszögezte a küszöbre, vagy az ólra, hogy sikeres legyen családi élete, illetve disznónevelése. A karácsonykor fogott légy is szerencsét hozott. Ezt már döglött, megszáradt állapotában a pénztárcában kellett tartani, mert amíg ott volt, addig a pénztárcából nem fogyott ki a pénz. ,,Na Kracún máte muchu, budete bo- hati” — Legyetek van karácsonykor, gazdagok lesztek, mondta a szomszédját, ismerősét meglátogató ünnepi vendég. Szülés, újszülött Békéscsabán a múltban, még századfordulónk idején is a szülés ott zajlott le, ahol a házaspár lakott. Aki a tanyán élt és a városban nem volt háza, ott a tanyán hozta világra gyermekét. A bábarendszer igen jól kiépített volt, a tanyavilágban is kisebb-nagyobb távolságra kint éltek a hivatásos bábák. A család általában minden esetben jó előre megbeszélte a bábával, hogy kb. mikor lesz szükség a segítségére. A bába már jóval a szülés előtt is meglátogatta, tanácsokkal ellátta a terhes nőt. Amikor elérkezett a szülés ideje, a családból az ment el üzenettel a bábához, aki éppen kéznél volt. Mehetett a férj, de ha neki jobb volt a felesége mellett maradnia, szívesen, gyorsan befogott a szomszéd is, hogy a segítség idejében megjöhessen. A szüléshez és az újszülötthöz is sokféle hiedelem fűződött. Általában azt tartották, hogy a szülést nehezítette mindaz, ami a szobában összekötözött, bezárt volt. Ezért ilyenkor kibontották a szülő nő haját, ruháján megoldották a kötéseket, kinyitották a szekrényajtót, ill. felnyitották a ruhásláda tetejét s hasonlók. A nagyrészt békéscsabaiak által alapított Nyíregyházán a szülés megindulásától a férjnek távoznia kellett a szobából. Rendszerint az istállóba vonult addig, amíg a szülés le nem zajlott. Ott megoldott gatyával befeküdt a jászolba, mert a hiedelem szerint a gatya megoldása is segítette a gyermek világra jöttét. A Felvidéken is, az Alföldön is s így a jugoszláviai szlovákoknál is az újszülöttet ködmönre fektették, vagy ködmönbe burkolták, hogy göndör legyen a haja, első fürdetésének a vizét fa tövéhez öntötték, hogy a gyermek is nőjön, mint a fa, s azt is hitték, hogy ha az ilyen fa kiszárad, a gyermek is meghal. Országszerte minden vidéken és minden nemzetiségű lakosság körében,
