Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Sümeghy József: A soproni evangélikus gimnázium újraindulása
SÜMEGHY JÓZSEF A soproni evangélikus gimnázium újraindulása Hazai evangélikus egyházunk legrégibb iskolája a soproni evangélikus líceum, gimnázium. Működése második évszázadában, a 17. században már kimutatható, hogy az iskola erőteljes vonzást gyakorolt Nyugat-Dunántúl evangélikus gyülekezeteire. A soproni polgárság fiai mellett egyre többen indultak el Sopronba, hogy családjuk, gyülekezetük segítségével felsőbb iskolai nevelésben részesüljenek. Bár egyházunk országos tekintetben szórványegyház, Dunántúlon mégis voltak összefüggő evangélikus és tősgyökeres magyar tájak, ahonnan az iskola évszázadokon át értékes, főként falusi diákokat kapott. Bizonyíthatóan Rábaközből, Kemenesaljáról, a Répce vidékéről, valamint Zalából, Somogyból és a bakonyi tájakról indultak diákok a soproni „ev. főgimnáziumba”. A nyolcéves tanulás, esetleg még az egyetemi tanulmányok, a tehetséges falusi fiú családi örökségét jelentette. Az otthon maradó, gazdálkodó testvérek földben, állatban kapták meg a szülői örökséget —, a soproni diák öröksége az érettségi bizonyítvány vagy oklevél volt. A második világháború előtti évekről egy fennmaradt kimutatás megyénként és falvanként, gyülekezetenként mutatja az iskola nevelői szívóhatását. Sopron megyéből 67, Vasból 41, Győr és Moson megyéből 26 ifjú tanult a soproni iskolában. De jöttek Zalából, Veszprémből, Somogy, Komárom és Esztergom megyék evangélikus gyülekezeteiből is. Iskolánknak ez a vonzása azt mutatja, hogy egyházunk nevelői-oktatói munkája keresett és megbecsült volt. Nyilván a falusi gyülekezetek módosabb, vagy kevésbé módos családjai a volt elemi iskolák legjobb, „éles eszű” növendékeit irányították Sopronba. De a kisparaszti, zsellér- és szolgacsaládok kiváló eszű (gyermekeit is ösztöndíjak, alapítványok és különféle segélyek várták Sopronban. Ez már magában is egy minőségi kiválasztást jelentett. Az meg szinte természetes volt, hogy a papi — és többnyire a tanítócsaládok fiai a soproni evangélikus líceum növendékei legyenek. Isten a közelmúlt években lehetőséget adott oktató-nevelő munkánk újraindítására. Érdekes — és jellemző! —, hogy először a volt egyházi iskolák megőszült növendékei, öregdiákjai, a még élő tanítványok lobbantak lángra. Évtizedek sem tudták eloltani a hamu alatti parazsat! Az öregdiákok hálás szívvel gondolva vissza iskolájukra, tanáraikra, az annak idején kapott ismeret és lelki kincsek meg nem változó értékeire —, szervezkedtek, összefogtak, új lehetőséget kerestek iskolájuk „feltámasztására”. A soproni evangélikus líceum öregdiákjai az Országos Elnökség segítségét kérték, hogy közbenjárjon az iskola átadásáért a Művelődési Kormányzatnál. Ezt írták: „El
