Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Szépfalusi Istvánnal beszélget Albert Zsuzsa
SZÉPFALUSI ISTVÁNNAL BESZÉLGET ALBERT ZSUZSA 29 hoz jutottak, vagy lakást szerezték maguknak, ezt a házat a skandinávok át akarták adni a mi magyar, ausztriai magyar, egyházi munkánk számára. Ezt az osztrák egyházvezetőség egyes tagjai nem jó szemmel nézték, ők ideiglenes jellegűnek tartották a mi munkánkat, sőt később egyesek, a türelmetlenek, meg is fogalmazták, azt mondták, hogy azt jelenti a magyar egyházi szolgálat, hogy átvezessük a mi magyarjainkat az osztrák egyházba, vagyis integrálódáson asszimilációt, vagy asszimilálódási értettek. Nem nagyon smakkolt, ha szabad így mondanom, ez a magatartás annak idején nekünk, és a skandinávoktól kértük, hogy azért ilyet már ne csináljanak, ne adják át ezt a házat az osztrákoknak, hiszen ez célvagyon. Skandináviában nem azért gyűjtötték, hogy ebből egy osztrák aggok háza legyen. Vita vitát követett, szelíd, nyugati értelemben, dobbantás nélkül, természetesen, mindenesetre fehér asztal mellett sem sikerült elérnünk, hogy ezt megkapjuk magyar egyházi magyar háznak. így aztán a skandinávok a házat eladták, az osztrákoknak nem adtak semmit, kb. a pénz háromnegyed részét kiosztották a menekültek között és azok lakást vehettek maguknak, 25%-át pedig egy parókia, papiak vételére nekünk rendelkezésre bocsátották. Annak idején Bécsben lelépéses rendszer volt, főbérletet csak dugópénzzel, lelépéssel lehetett venni, és így sikerült nekünk egy lakást találni, ez a Capistrangasse 2/15. számú lakás. Igen ám, de a főbérleti jogot nem lehet örökölni, örökölni csak családtag örökölheti vagy egy intézmény. Az osztrákok akkor, 1959-ben, illetve 60-ban nem ismerték el egyházjogilag a magyar egyházi munkát, és nem is akarták elismerni. Ezért a kiút jogi személyiség alapítása, vagyis egyesület alapítása volt. Akkor akartunk egy egyházi egyesületet alapítani eleinte, később azonban ettől eltértünk, mert rájöttünk, hogyha egyházi egyesületet alapítunk, akkor megint csak rátehetik a kezüket egyszer a lakásra, hogyha a magyar lelkészi szolgálatot esetleg szükségtelennek tartják. Gondoltuk jobb lesz óvatosnak lenni, ez később, 72-ben majd a 80-as évek közepén bizony be is igazolódott, hogy ez az óvatosság javunkra szolgált, Egyesületet alapítottunk, kerestünk olyan bécsi magyar nevet, ami valakit, vagy valamilyen történelmi személyiséget Bécshez is köti, egyházi jelentőségű, és azonkívül az egyetemes magyar kultúra számára is jelentős személyiség. így esett a választás Bornemisza Péterre, akiről tudjuk, hogy 1557-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, és eközben lefordította Bécsben magyarra Nemes úrfiak szórakoztatására Sophokles Elektráját, az úgynevezett Magyar Elektrát. Ez talán röviden a kezdet. — A folytatás: Százakról tudok, akik, magyar írók, Bécsben érezhették ennek a társaságnak a vendégszeretetét, művek is születtek ebből, sok-solc utalás, és azt is tudom, hogy talán a legfontosabb feladata, a legfontosabb missziója ennek a társaságnak, amelynek élén Szépfalusi István volt akkor is, és most is, az volt, hogy az erdélyi magyar írókat, illetve a kisebbségi magyar írókat támogassa azzal, hogy odamehetnek, azzal, hogy vendégül látják őket. — Alapító titkára vagyok a Bornemisza Péter Társaságnak, kezdettől napjainkig, immáron harminc esztendeje. A 60-as évek elején nagyon ritkán rendeztünk valamilyen összejövetelt. 1960-ban Trysilben találkoztunk Cs. Szabó Lászlóval, ő részt vett az első Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencián, és ebből az ismeretségből született aztán egy részemre mindig is megtisztelő, tiszteletteljes barátság Cs. Szabó László irányában. Csé 62-ben vagy 63-ban, nem emlékszem egészen pontosan, december elején hí
