Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Taizéi imádságok (továbbá 13., 18., 32. o.)
TŰRÖCZY ZOLTÁN: „ÉS HÁTULRÓL MEGLÁTSZ ENGEMET” 7 nak szóló igazság, kik azt gondolják, maguktól megláthatják az Istent. A másik azoknak szól, akik azt gondolják, soha nem láthatják meg az Istent. Testvérem! Most talán úgy érzed, soha nem láthatod meg az Istent. Életed olyan értelmetlen, hiábavaló, zűrzavaros. Nem érzed-e, hogy Isten keze, az az áldott, bársonyos atyai kéz ott van a szemeden, hogy eltitkolja előtted azt, amit helyetted el akar végezni, s míg a keze szemeden van, kérdi: Tudod-e, ki vagyok? Én, az Isten, itt vagyok melletted a sötétségben, s amikor mindent elvégeztem, elveszem a kezemet rólad, s akkor nemcsak azt érzed, milyen meleg, puha a kezem, hanem látni fogsz hátulról, hogy itt voltam, mindent jól cselekedtem és előtted járok. Mikor Pál Timóteushoz írt első levelének vége felé közeledik (lTim 6,16), azt mondja: „... aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom. Ámen.” Érzed-e, hogy itt Pál azt mondja: Dicsőség a láthatatlan Istennek ! Oh, hát hadd hirdessem mindenkinek, aki úgy érzi, a sziklahasadékban szorong, és nem lát semmit, hogy addig, míg majd színről színre megláthatjuk Istent, és zenghetünk neki örök dicséretet, mondjátok és zengjétek itt is: Dicsőség a láthatatlan Istennek! Boldogság lesz egyszer meglátni Istent. De boldogság az is, hogy itt nem láthatjuk Istent elölről. Boldogság az Isten háta mögött lenni. Ámen. 1937. augusztus 28. Taipei imádság Istenem, élet forrása, amikor bűnbánat helyett szívünk önmagát vádolja, Te akkor is jelen vagy és sokkal nagyobb vagy szívünknél. Te sohasem akarod, hogy szenvedjen az ember. Jelenléted, Istenem, maga a belénik vetett bizalom, jelenléted a megbocsátás. Te elfelejted azt, ami mögöttünk van, hogy az előttünk levő felé rugaszkodjunk, hogy teremtő emberré váljunk a Veled való közösségben. Rád várakozni éjjel-nappal, azt jelenti, hogy kitárt szívünk olyannyira kiszélesedik, hogy minél inkább telnek az évek, annál inkább kíván égni és elemésztődni az egyetlen szeretetben, a miénkben, a Tiédben.
