Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Az apostolok cselekedetei
VEŐREÖS IMRE: AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI 61 lyi'k a gyülekezetek élete, él a kereszténység a földön Krisztus dicsőséges megjelenéséig, melynek időpontja Lukács számára kívülesik az idő mértékén: sem „közeire”, sem „távolra” nem időzíti (1,6—7). Az Apostolok cselekedetei már a váratlanságát sem hangsúlyozza, mint tette Lukács evangéliuma (Diakonia 1990 2. 69). De bizonyos benne: az üdv teljességének elér- kezte lesz (3,20—21!). Az Acta teológiája Az Apostolok cselekedetei teológiai gondolkozásának bizonyos részével már Lukács evangéliumában találkoztunk (Diakonia 1990/2. 68—72. Főként a Szemléletváltozás, továbbá a Más jellegzetességek 1., 4., 6. pontjai alatt). Az Acta is teocentrikus, Isten^központú. Ö a teremtő (4,24; 17,25—26). Az üdvterv készítője és megvalósítója (1,7; 2,32—33; 17,31). A misszió munkájában Isten cselekszik eszközein át (8,26.29:9,10—11; 10,3.10—16; 11,5—14; 16,9—10). A csodák az ő munkája (12,6—11; Jézus életében is: 2,22; Pál keze által: 19,11). Jézus preegzisztenciájáról, földi születése előtti mennyei létéről nem esik szó az Actában sem (Vö. Diakonia 1990/2. 71). Isten a názáreti Jézust a csodákkal igazolta (2,22). A zsidók elutasították Jézust és kereszthalálra juttatták, míg Pilátus szabadon akarta engedni; de halálában Isten terve ment végbe (2,23 ;3,13). Teljesültek az Ószövetség jövendölései a Messiás haláláról és feltámadásáról. Isten Ürrá és Krisztussá, Üdvözítővé tette Jézust, a jobbjára helyezte (2,36 ;5,31). Benne adatott üdvösség az egész világnak (4,12). Az Acta nem beszél Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának külön üdvjelentőségéről, mint ahogyan Lukács evangéliuma sem (vö. Diakonia 1990/2. 70). A Jézus engesztelő haláláról szóló tanítást az Ézsaiás 53-ból való idézet sem említi. Az üdvösséget az egyszeri bűnbánattal és megtéréssel nyerik el az emberek, melyhez hozzátartozik a keresztség és a Szentlélek vétele (3,18—19 ;2,38). Adandó alkalommal találkozunk a kegyelem és a hit szerepével az üdvösségben (10,43 ;15,11). Az Apostolok cselekedetei Jézusról szóló igehirdetésének középpontjában Krisztus feltámadása áll (2,32; 17,31). Az ítéletben a Krisztushoz tartozók menekülnek meg. Ö, az élet fejedelme visz örök életre. Ezért fontos, hogy Jézust Úrnak tartsuk és gyülekezetéhez tartozzunk, mely az ő nevét segítségül hívja (2,20—21). Krisztus a feltámadásával a mi reménységünk. Isten országa közelebbi meghatározás nélkül úgy jelenik meg előttünk, mint a keresztény igehirdetés összefoglaló tartalma, amint ezt már láttuk a feltámadt Jézus negyvennapos tanításában (1,3;9,8;20,25;28,23). Jövendő valóságként lép elénk, mely Krisztus visszajöveteléhez kapcsolódik (1,6—7.10 —11), vagy pedig az egyes keresztény földi útja vezet hozzá a halé1 át (14,22). Isten országa hirdetését a Jézus Krisztusról szóló tanítás kíséri (8,12 ;28,31). A megdicsőült Krisztus visszajöveteléig a mennyben van (3,21). Csak különleges esetekben, mindenekelőtt Pál megtérésekor nyúl bele látomásban és megjelenéssel a földi történésbe (9,3—6;22,6—10 ;26,12—19; más alkalommal: 18,9). Amíg a megdicsőült Krisztus a mennyben van, a neve közöttünk hatóerő. Péter nem a megdicsőült Krisztushoz imádkozik a sánta gyógyulásáért, ha
