Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Vankó Péter: Fizikusok a transzcendenciáról
VANKÓ PÉTER: FIZIKUSOK A TRANSZCENDENCIÁRÓL 55 nem kellett fiatal korukban megküzdeniük a tradíciók szorításával, és így sokkal szabadabban, természetesebben tudtak visszanyúlni a régiek gondolataihoz. Heisenberg különösen affinitást érzett ehhez. Szerinte a régi vallások és filozófiák — a szóhasználatukban mutatkozó különbségek ellenére — ugyanazokat a tényeket próbálják kifejezni. Mindegyik az értékek kérdésével foglalkozik, az emberi cselekedetek, célok, az erkölcs problémáival; lényegében egy iránytűt keresnek, amihez igazodni lehet. Ezt az iránytűt másmás névvel illetik — például boldogság, Isten akarata, az élet értelme —, de Heisenberg szerint alapjában ugyanarról szólnak: az ember és egy lényegi rend viszonyát próbálják megragadni. A kvantummechanika jó példa arra, hogy bár egy fizikai folyamat a lényegi rendet tükrözi (és a matematika nyelvén jól kifejezhető), mégis milyen nehezen fogalmazható meg a hétköznapi nyelv szavaival. A lényegi rendről csak komplementer, egymásnak ellentmondó fogalmakkal lehet képet adni. Arra a kérdésre, hogy hisz-e a személyes Istenben, Heisenberg így válaszol: „Hadd fogalmazzam át a kérdést! Közelebb áll hozzám ez a megfogalmazás: megragadhatja-e valaki a dolgok vagy események lényegi rendjét, amely, úgy tetszik, minden kétséget kizárólag létezik; felfoghatja-e olyan közvetlenül, mint egy másik emberi lény lelkét? ... Ha így teszed fel a kérdést, egyértelműen igennel válaszolok.”5 Nem vállalkozhatunk arra, hogy Heisenberg gondolatvilágát részletesen ismertessük. Befejezésképp álljon itt a „Valóság rendje” c. 1942-ben íródott írásának utolsó néhány mondata: „Az Isten létére vonatkozó kérdés már régen nem tudományos kérdés, hanem kérdés arról, hogy mit tegyünk. Ez azonban minden időben nagyon egyszerű: az emberi közösség tevékeny tagjaiként segítsünk másokat és legyünk rátermettek. így a közösség szimbólumaiban a világ rejtett oka élő és termékeny marad számunkra, melyre a közösség harmonikus tagjaiként rábízhatjuk magunkat. És a világban — mely egyben »Isten világa« is — való feloldódás végül is meghagyja számunkra a legnagyobb boldogságot, amit a világ ajánlani tud: az otthon tudatát.”5 JEGYZETEK 1 Vankó Péter: A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata. Diakonia. 1987/2 2 Simonyi Károly: A fizika gondolatvilága. Budapest, 1978. 3 Physik und Transzendenz (Hrsg.: Hans-Peter Dürr). München, 1990. 4 Erwin Schrödinger: Válogatott tanulmányok. Budapest, 19852 5 Werner Heisenberg: A rész és az egész (beszélgetések az atomfizikáról). Budapest 19833
