Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ tő Parasztpárt egyenesen a miniszteri bársonyszékbe (nem sejtve még, hogy nem sokkal később az egész parasztpárt helyett ő vonul majd be a börtönbe). 1956. november 4-ének hajnalán ott ült a parlamentben, ott találták a „rendcsinálás” végett messzeföldről érkezett katonák, de nem bántották, talán kishivataloknak vélték az egyszerű öltözetű férfit, aki szorgalmasan verte az írógépet. Amikor befejezte az ENSZ-nek szóló memorandumot (megírta benne mindazt, ami történt), átvitte az amerikai követségre, aztán sar- konfordult, hazament és várta a bekövetkezendőket. Életfogytiglani börtönre ítélték, öt és fél év múltán amnesztiával szabadult. Szfvszorítóak a börtönemlékei, de erős lélekkel viselte sorsát; jellemző rá, ahogy a nagy éhségsztárjk utáni sö- tétzárkáről beszél: „Rendkívül jó emlékem van mind a két sötétzárkámról, mikor kettesben voltunk, soha annyi jő verset nem mondtunk, mint ott. A magyar demokrácia születése bizonyára ott kezdődött, hazánk különböző börtöneiben, ahol Bibó István tanítgatta társadalmi együttélésre, toleranciára azt a rengeteg embert, akivel összekerült. Ez a szelíd forradalmár a maga csöndes módján hajlíthatatlan volt, nem adta meg magát, és nem alkudott, nemcsak a gondolataival hatott tehát, hanem elsősorban erkölcsi példájával. A kötetnek mintegy harmada tanulmányokat, dokumentumokat, leveleket tartalmaz. Utóbbiak bizonyítják, hogy szabadulása után - noha a maga ügyeiben soha sem vett igénybe közbenjárást - mennyit fáradozott a böntönben hagyott társak kiszabadítása érdekében. Nagy ember volt, zord időkben élt, de úgy, hogy a nemzet lelkiismerete benne testesült meg. Bozóky Éva Mivel vannak teli az üres mozik? Vívódom. Eleget tehetek-e a megbízatásnak, hogy írjak a mai magyar filmforgalmazás kulturális és erkölcsi tanulságairól? Néhány nappal korábban, mintsem e soroknak nekiveselkedem, huszadmagammal engem is megkérdezett a fővárosi mozik (nagyrészének) gazdája, a Budapest Film, hogy az 1989. november végéig bemutatott, egy hfjján kétszázhúsz film közül melyik hetet tartom a legjobbnak. Amikor nagynehezen megadtam a választ, megtudtam, hogy a többiek sem érezték magukat könnyebb helyzetben, mint én. Hetet a kétszáztizenkilencből - de a legjobbakat? Lehetséges, hogy ennyi sok között nem találtatik hét igaz(án jő)? Kicsikét eltöprenghetnék most azon, hogy ha a jó szót fokozzuk (jobb, legjobb), középfokon kevesebbel állít az ember, mint alapfokon, s vajon a legjobb valóban több a jónál? Nem vesztegetem rá a szót, nehogy bárki és kételkedjék, s arra gondoljon: kertelek. Kereken kimondom tehát, bevallom: ritkán járok moziba, kevés filmet látok. Nemcsak azért, mert kevés az időm rá, hanem mert nagyobbára tucatfilmekkel vannak teli az egyébként üres mozik. Néha persze zsúfolt a nézőtér, de az éppenséggel régtől tudott, hogy a kasszasiker ritkán esik egybe a művészi, emberi, erkölcsi értékkel. De ennyire ritkán? Ennyire. Újra meg újra elolvasom az elmúlt év első tizenegy hónapjában bemutatott harminchárom magyar film címét. Ilyen sok magyar mozidarab régen nem „jött össze” kevesebb, mint egy év alatt - összejött, írom, mert korábban dobozban feküdt, már-már azt hihettük: elfeküdt közülük néhány. Most láthatókká lettek, még ha kis mozikban is, fél ház, vagy még ennél is kevesebb néző előtt. Keresgélem össze a jobbakat, vagyis a jókat: majdnem valamennyi dokumentum. Pócspetri, Balladák filmje, Pergőtűz, Recsk, Csonka Bereg Kristály Gyula ózdi nyugdíjas pere - mindegyik annak bizonyítéka, hogy nincsen olyan titok, mely napfényre ne jőne, s amit korábban suttogni sem volt szabad, most, ha nem is háztetőkről hirdetik, mindenesetre moziban mutatják. Tegnap, tegnapelőtt gondja-baja, bűne... Vélhetően nem kell magyaráznom, melyik s miről szól: koholt pörről, kisebbségi sorsról, háborúról, internálásnál rosszabb- ról, hadifogságról (főként civilekéről!), egy elkeseredett ember följelentéséről. Ide sorolhatom még az ...evilágbóL. című filmet (apácák vallomásai), s a dr. Habsburg Ottó életét és gondolatait bemutató két művet (Isten akaratából; Századunk tanúja). (Meg a Statáriumot; de ezt, sajnos eddig nem láttam, majd lapzárta után megnézem a tévben.)
