Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Márk és Máté evangéliuma
70 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA dásában végbement kinyilatkoztatására utalnak (E. Lohse). Jézus halála és feltámadása adja földi életének igazi értelmét, amely nélkül a Názáreti tettei és szavai csonkák maradnának. Márknak köszönhetjük, hogy a Jézus-hagyományt Jézus keresztjéhez és feltámadásához vezető szálra fűzte. Es Jézus életével is odavezet halálának (és feltámadásának) üdvjelentőségéhez, amelyet az őskeresztény és páli evangélium már hirdetett. Márk számunkra is lehetetlenné teszi, hogy Jézus életét önmagában nézzük. Emberi nagyságában, szeretetének példájában gyönyörködjünk és azt követendőnek valljuk - anélkül, hogy tekintetünk és hitünk arra a pontra irányulna, ahol az ő küldetése célhoz ért: halála és feltámadása mindeneket átfogó üdveseményére. E kettős csúcs révén - ahová Márk ma is vezet - lesz Jézus földi története múltbeli hagyományból életünk jelenének ügye, ha megtesszük az utat az evangélistával. Jézus a mai ember számára is rejtett Krisztus, amíg a kereszt és a húsvét igazi értelme meg nem világosodik előttünk, s fel nem ismerjük hitben: kicsoda ő! Jézus feltámadásának elbeszélése Márk evangéliumában rövid, és váratlanul ér véget (16,1-8). Már a II. században csonkának érezték ezt a befejezést, és kiegészítették (16,9-20. A mai magyar protestáns bibliafordításban ennek jelzéséül van zárójelbe téve a szakasz.) Ma egyre több kutató tartja valószínűnek, hogy nem elveszett a további befejezés, hanem az evangélista eredeti kézirata szándékosan végződött a fejezet 8. versével. Jézus keresztútja célhoz ért húsvét hajnalán. Az üres sírnál felhangzik Isten üzeneteként: a megfeszített Názáreti él (16,6). A tanítványok menjenek Galüeába - fűzi hozzá az evangélista a kapott hagyományhoz -, mert Jézus előttük megy és ott látják meg őt (16,7). „Galüea” Márknál Jézus működésének nyitott kapuja a pogány vüág felé. Itt az evangélium végén sem pusztán földrajzi hely. A feltámadt, élő Jézus elindul az egész vüághoz. Nyomában tanítványai fogják vinni a Krisztusról szóló evangéliumot. Lenyűgöző befejezés: Márk evangéliuma nyitott ablakkal, a pogánymisszió perspektívájával zárul. Ezzel elérkeztünk Márk teológiai koncepciójának e rövid vázlatban még megemlítendő utolsó vonásához: a vüágmisszió távlatában írja evangéliumát. A vég érkezése előtt „minden nép között hirdettetnie kell az evangéliumnak” (13,10). A halálba menő Jézus szava a betániai megkenetését végző asszonyról: „Bizony mondom nektek, ahol csak hirdettetik az evangélium az egész világon, amit ő tett, azt is elbeszélik majd az ő emlékezetére” (14,9). Lám, a másik három, nagyobb evangélium mellett eltörpülő, egyszerűnek és szürkének látszó Márk-evangélium hogyan magasodik fel, ha az újszövetségi kutatás segítségével vesszük kézbe! S ezt éppen a nálunk gyakran támadott vagy félretett ún. történet-kritikai módszernek köszönhetjük. Máté szituációja Máté evangéliumát meghatározza írójának múltja és az a gyülekezeti helyzet, amelyben él. Az evangélium ismeretlen szerzője Krisztus után 90 körül írta könyvét valahol Szíriában, talán Palesztinával szomszédos területen. Ő maga ún. zsidókeresztény, Krisztus-hívő zsidó. Gyülekezete is javarészt a törvényhez ragaszkodó zsidókeresztényekből áll, de jelentkezik benne egy pogányokból lett keresztény csoport erős ent- huziasztikus, rajongó irányzattal. Éles az ellentét a helybeli zsidóság és Máté gyülekezete között. Ebben a történeti helyzetben született Máté evangéliuma. A szerző alapul Márk evangéliumát veszi, de átrendezi, részben át is dolgozza. Beleépíti a Márktól nem is
