Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma–Bohus Imre: A jövő nemzedék hitéért
58 T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: A JÖVŐ NEMZEDÉK HITÉÉRT ugyanis, a gyülekezeti munka más ágainak évek vagy évtizedek óta meglévő alkalmai folynak. A hittanóra helye így nemcsak nem gyermekszerű, magyarul barátságtalan a gyermekek számára, de szűk is, ahol nemcsak asztal és tábla nem fér el, amin írni lehetne, de szék sincs elegendő, sőt a szék számára hely sem. Nehézség van a katekétával, a hitoktató személyével is. A lelkész - aki szakképzett - egyedül nem tudja ellátni sehol. Szüksége van munkatársakra. A vállalkozó munkatársaknak - legszerencsésebb esetekben még munkabíró nyugdíjas pedagógusok - szükségük lenne képzésre, szakkönyvekre, amikből képezzék magukat, és hittankönyvekre, amiből a gyerekek tanulhatnak. Úgy érzik és jogosan, hogy ezek alapvető, nélkülözhetetlen feltételei a tanításnak és tanulásnak. Nehézség van a tankönyvvel. Kérdés, hogy van-e egyáltalán kicsi hazai evangélikus egyházunkban valaki, sőt vannak-e többen is, akinek ill. akiknek tehetségük és szaktudásuk van ahhoz hogy jó hittankönyvet írjanak. Az már szinte nem is kérdés, hogy ideje és nyugalma senkinek sincs hozzá, mert csak minden munkája mellett x + 1 -ként tudná vagy tudja a tankönyvírást vállalni. S még azután is ki tudja mennyi időnek kell eltelnie, amíg a megírt, leadott kéziratból kinyomtatott és forgalomba kerülő hittankönyv lesz. S müyen? Külsejét illetően szürke, szimpla, csupa betű. Fel tudja-e venni a versenyt egy ilyen - tegyük fel, hogy szakszerű és igényes tartalmú - bibliai ismereteket adó hittankönyv a képes-rajzos, képregényszerű gyermek- és ifjúsági Bibliák egyre növekvő áradatával? Azaz van-e reményünk arra, hogy az evangélikus hittanórák és az evangélikus hittankönyvek segítségével ki tudunk majd alakítani egy olyan képet a Bibliáról, alakjairól és üzenetéről, amüyent mi szeretnénk? Vagy pedig be kell érnünk, ki kell egyeznünk azzal, hogy innen-onnan s mindenhonnan vannak bibliai ismereteik a gyermekeknek-tarka forgatagban, kalandosságuk és izgalmasságuk rangsorában, s bele kell nyugodnunk abba, hogy mércét, normát, koordinátarendszert sem tudunk belehelyezni ebbe az áradatba? Nehézség van a tananyaggal. Egyrészt abban az értelemben, hogy mivel nincs, s egyenlőre úgy látszik, hogy sehol sem lehet osztályonkénti lebontásban tanítani, ezért nem látszik biztosíthatónak, hogy mindenre sor kerül s mindent meg fog tanulni a hittanra járó gyermek, amit szükséges megtanulnia, és mindent csak egyszer (legfeljebb kétszer!?) tanul, és mindent abban a korban tanul, amikor képes azt megérteni. Másrészt abban áll a tananyaggal kapcsolatos nehézség, hogy az általános iskolások hitoktatásának egy olyan tanterve van a kezünkben, amely több mint 40 évvel ezelőtt készült, illetve ezen csak nagyon keveset s nagyon rövid idő alatt s kellőképpen át nem gondolva és meg nem beszélve változtattunk. Nagyon is kérdéses, hogy ez az anyag jó-e és szükséges-e ma? mindez kell? csak ennyi kell? De még ennél is fontosabb kérdés összefüggésben ezzel, hogy üyen leíró, közlő, semleges, informatív, magától értetődő dologként, axiómaszerűen szabad-e tanítani bármit is, de mindenesetre hittant, ahogyan ez a tanterv mutatja? Nem az lenne-e a feladatunk, hogy probléma megoldó gondolkodásra segítsük a gyermekeket hittanórán, ahogyan más tantárgyak is teszik, sőt akkor is, ha más tantárgyak nem ezt teszik? Hiszen mi nemcsak valami olyan ismeretet akarunk átadni, amire még szüksége lehet, hanem mi meggyőzni akarjuk őt egy igazságról, a keresztény igazságról, a jézusi igazságról, és arra biztatjuk, hogy döntsön mellette és az életét ehhez igazítsa. Ez az igazság azonban mindig ellenállásba ütközött, mindig vitát és harcot váltott ki, és mindig vitában és harcban az „ott és akkor” konkrét problémái között és szituációjában fogalmazódott meg és jutott kifejezésre - Jézus napjaitól máig. Nincs „sziget”, nincs szélvédett és vihar- mentes terület, ahol csak magában (an sich), sterüen, vegytisztán, objektiven, mindentől elvonatkoztatva, csak a tárgyból adódó játékszabályokra figyelve tehetnénk
