Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Cseh-Szombathy László: A család – ma
CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ: A CSALÁD - MA 53 tős részének az iparba „irányítása”. A családok többé nem voltak termelési egységek, a faluról elvándorolt családok egészen új körülmények között kellett, hogy kialakítsák működésük rendjét, az otthon maradtak nagy részében pedig a férj-apa távol talált munkát és az ingázás gyengítette a családi kötelékeket. Döntő változás következett be a munkás és polgári családok életében is. Ezt a házas nők tömeges foglalkoztatása hozta. A háború előtti női foglalkoztatás zömmel a nem házas nőket érintette, és a dolgozó nők többsége házasságkötésekor abbahagyta a kereső munka folytatását. 1948-tól fogva egyre több nőt vett igénybe az új gazdasági rend, zömüket képesítés nélkül elvégezhető munkákra. Kialakult a két kere- sős család, amely azóta az általános modell lett, és szükségszerűen egészen más belső struktúrát teremtett, mint amüyen a korábbinak volt. Elkerülhetetlenül megváltozott a család működése is: részben vagy másképp látta el a család funkcióit. A legismertebb változás a gyermekszülések csökkenése a családban. A családok struktúráját átalakító gazdasági változások mellett hatott az a politikai felfogás és gyakorlat, amely a családokat az új vüág ellenségének tekintette. A kommunisták szemében a család eleve konzervatív intézménynek minősült: automatikusan őrzi és továbbadja gyermekei számára a múlt eszméit, normáit. Emellett gyanús, mint közösség is: nem ellenőrizhető, és tagok egymás támogatásából erőt meríthetnek ahhoz, hogy lelkileg ellenálljanak az átformálási törekvéseknek. így tehát a gyerekeket minél hamarabb és minél hosszabb időre ki kell vonni a szülői befolyás alól, a házastársakat pedig el kell különíteni, például külön-külön kell szabadságra, üdülésre küldeni. A kommunista állam családellenes politikáját azonban korlátozta az a gond, hogy biztosítva legyen a népesség számszerű utánpótlása. Átmenetileg összekapcsolható volt a születések számát fokozó politika és a családok háttérbe szorítása népesedési kényszerintézkedésekkel, mint amüyen az 1950-es évi magyarországi művi vetélést tiltó politikája, vagy a most megdöntött Ceausescu-rendszer születésszabályozás-el - lenes intézkedései, amelyek azonban csak átmeneti fellendülést hoztak a születések vonalán. Próbálta a rendszer a struccpolitikát is: éveken keresztül tagadta a problémát, és visszautasította azokat a jelzéseket, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a családok működéséval baj van. Végül, 1967-ben lényeges változás következett be a gyermekgondozási szabadság és a segély rendszerének bevezetésével, először Magyar- országon, majd később néhány másik szocialista országban is. A család visszakapta az anyát, és a gyermek korai nevelése, szocializálása ismét a családban történhetett. De már egy megváltozott család volt az, amibe a gyerek visszakerülhetett. A leglényegesebb változás a családok megnövekedett instabüitása volt, a válások gyakoriságának növekedése. Az ötvenes években és a hatvanas évek első felében a válások előfordulása elérte azt a szintet, amikor már nem tekintették a házasság felbontását többé deviáns, a társadalmi normákba ütköző cselekedetnek, hanem egyike lett a házastársi konfliktusok megoldási módjának. A házasságkötők mintegy számoltak azzal az eshetőséggel, hogy előbb vagy utóbb válnak, és egy másik partnerral folytatják majd életüket. Hozzájárult a dolgok ezen alakulásához, hogy a szocialista állam nem segítette elő olyan szolgáltatások kifejlődését, amelyek a családi konfliktusok megoldásában segítséget tudtak volna a házastársaknak nyújtani. Ez nem meglepő, hiszen a rendszer minden téren tagadta, hogy uralma alatt bármüyen téren konfliktusok fordulnának elő s zavarnák az általános harmóniát. Ilyen körülmények között, még a család funkcióját növelő intézkedések, mint a gyermekgondozási szabadság rendszerének bevezetése is, bizonyos negatív következményekkel jártak. A gyermekgondozási szabadságon levő nők családjában a házas
