Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Buthy Ella–Túrmezei Erzsébet–Kovács Pál: Isten elhívott szolgálóleányai
KOVÁCS PÁL: A BÉKÉSCSABAI DIAKONISSZAANYAHÁZ 49 ja is, dédnagyapja is a bányai evangélikus egyházkerület püspöke volt) hol nyerte az indítást erre a munkára, erről nem szólnak a feljegyzések, de arról igen, hogy már segédlelkész korában rátette erre az életét. 1913-1914-ben beállt diakónusnak a Bo- delschwing-intézményekbe. Bethelben a „Nazareth” nevű diakonisszaintézetben dolgozott 8 hónapig. 1918-ban lett békéscsabai lekész. Csak 51 évig élt, de ez alatt Isten felhasználta itt az intézményes diakónia megteremtésére és kifejlesztésére. Voltak itt régebben is kísérletek az intézményes szeretetszolgálat megszervezésére. 1843-ban Broszmann Dániel lelkész, az 1880-as években pedig Haan Lajos szervezte. Mindkét esetben az volt az eljárás, hogy megajánlásokat, pénzt gyűjtöttek, hogy majd abból valamit felépítsenek. A pénz mindkét esetben elúszott. Szeberényi Gusztáv más irányból közelítette meg az ügyet: 1923. március 14-i keltezéssel levelet írt a helyi egyház presbitériumához: .Jótékonysági alapjaink elpusztultak..., a nyomor nem várat magára... Mikor lenne inkább szükség egy árvaház megnyitására, mint éppen most. Az árvaház céljára felajánlom paróchiámat, ahol a volt iskolai épület szárnya kezdetben igen alkalmas lenne. Kezdetben csak 10 árvát venne fel és látna el az intézmény.” A továbbiakban még két árva teljes ellátását magára vállalja. Az árvák gondozására megnyeri Kiss Kálmánná lelkészfeleséget. Az egyháztól mindössze 15 mázsa búzát kér erre a célra. Október 17-én 8 árvával indul meg az intézményes diakóniai munka Békéscsabán. A jó munkához személyi feltételek is szükségesek. Az egyházi alkalmakon felhívta a gyülekezet figyelmét e munka fontosságára, és kérte a szülőket, járuljanak hozzá leányaik kiképzéséhez, ami itt teljesen ismeretlen volt, s nem szívesen vették, hogy leányuk „evangélikus apáca” legyen. A lelkész buzgólkodása mellett az Úristen egy békéscsabai földművesleányt: Me- kis Máriát készítette fel erre a szolgálatra. Ő a másik hajszálgyökér. A hétgyermekes családban egyedüli lány volt. 19 éves korában az a gondolat ébredt benne, hogy betegápolónő lesz. Úgy döntött, hogy ha már elmegy hazulról, akkor a Felvidékre megy. Egy ismerős segédlelkésztől kórházi főnővér címét kérte, aki azonban a diakonisszahivatást ajánlotta neki. így ismerkedett meg Kmety Máriával, aki a lipótszentmildósi árvaházban dolgozott s a boroszlói (Breslau-Wroclaw) német „Bethanien” Diakonisszaanyaházhoz tartozott. El is ment oda, s elhatározta, hogy diakonissza lesz. A felvételhez szülői beleegyezés kellett. Özvegy édesapja nehezen egyezett bele, hogy leánya „világgá” menjen, de később tudomásul vette. Amikor életrajzát Szeberényi lelkészhez vitte lefordításra, az csodálkozott rajta, ecsetelte a szolgálat nehézségeit, s egy heti gondolkodási időt ajánlott neki. Mekis Mária nem tágított. Először Kmety Máriához ment, aki írt az Anyaházba és segítette odajutásában. Ez 1927-ben volt. Amikor barátnője, Baukó Mária is emellett döntött, Szeberényi felvette a kapcsolatot a boroszlói Anyaház vezetőségével, megállapodtak, hogy 4 év alatt kiképzik erre a munkára a jelölteket. 1928-ban Baukó Mária lett az első, akit hivatalosan kiküldtek az Intézetbe kiképzésre. 1929 májusában Szeberényi is látogatást tett Boroszlóban feleségével együtt, és ekkor már közölhette az ott lévőkkel, hogy Békéscsabán megalakult a Békéscsabai Evangélikus Diakonissza Egyesület, s most már van hátterük is a jelölteknek. Hatan voltak akkor ott. Egyben nővért kért a csabai árva- házba és egy idősebb diakonisszát, aki a jelöltekkel foglalkozna. 1929 őszén adományozta özv. Simkó Károlyné szül. Kliment Mária, egy tanító özvegye a város határában lévő 2 holdas szőlő-gyümölcsösét a szeretetmunka céljára. 1930. január 12-én megérkezett Békéscsabára Siegert Ida diakonisszanővér a borosz