Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
94 KULTURÁLIS FIGYELŐ dolkodás számára gyakran érthetetlen lelki folyamatokat. Nélküle ma, az annyi talányt feladó 20. század végén nem lehet emberekkel és társadalmi kérdésekkel foglalkozni. Bozóky Éva Poézis nélküli teológia ellen A külföldi egyházi sajtóból Különleges könyv jelent meg egy katolikus teológus, Karl-Josef Kuschel tollából: Született minden idő előtt? (Geboren vor aller Zeit? München 1990) Német evangélikus folyóirat részletesen ismerteti (Ulrich H. J. Körtner: Gegen Theologie ohne Poesie. Lutherische Monatshefte 1990. október). Érdekfeszítő tárgyán túl jelen számunkhoz két mozzanat is kapcsolja: a szerzőt kutatási feladatára H. Küng biztatta, akiről most írunk a Kortárs teológusok sorozatunkban; könyve végén pedig egyik példaként Kurt Marti versével foglalkozik, akinek költészetéből most ízelítőt adtunk. A könyv címe kérdőjellel ellátott idézet a Niceai Hitvallás eme sorából: Krisztus „az Atyától született minden idő előtt”. A kutató kérdése Jézus preegzisztenciája, azaz örökkévaló lénye, földi születése előtti mennyei volta körül forog. Ehhez kapcsolódik új teológiai nyelv keresése, hagyományos teológiai tartalmak új kifejezési módja. Ahogyan Hölderlin számára, akire hivatkozik, Kuschel számára is minden vallás lényege szerint poétikus, költői. Hasonló érvényes Kuschel szerint az Újszövetség Krisztusról szóló kijelentéseire is. Könyvében ezt a megállapítást különösképpen a preegzisztens, öröktől fogva való Krisztusra nézve fejtegeti. Közben hivatkozik az újabb ószövetségi és újszövetségi kutatás eredményeire. Kimutatja, hogy a metafizikus preegzisztencia gondolata úgy a zsidóságtól, mint az őskereszténységtől idegen. A preegzisztenciával kapcsolatos újszövetségi kijelentések megértésére vonatkozóan fontos, hogy főként himuszjellegú igehelyeken fordulnak elő: a húsvéti tapasztalattal szemben másodlagosak, a keresztre vonatkozó utalással pedig viszonylagossá válnak, s lelkipásztori-vigasztaló funkciójuk van. Az Újszövetség nem engedi meg - mondja -, hogy metafizikus istenfiúságról szóló kijelentéseket absztrakt és izolált módon vessünk fel. Teológiailag ma hármas pontról kell kiindulnunk: „először magának Jézusnak az alakjából, másodszorra a húsvét utáni keresztény gyülekezetnek a megdicsőült Úrral kapcsolatos, Szentlélektől áthatott tapasztalataiból, amiből harmadszorra igazi bibliai Isten-megértés következik”. Ez a kiindulás Kuschel szerint új beszélgetési lehetőségeket nyit a zsidó-keresztény dialógusban, valamint a teológia, szépirodalom és festészet közötti beszélgetésben. Ahogyan ezt a szerző könyvének végén néhány meditációval megvilágítja, melyek Eduard Mörike, Kurt Marti és Paul Celan Krisztus-verseiről, illetve Paul Klee és Alexej Javlenszkij Krisztus-képeiről szólnak. A könyv ismertetője joggal teszi kritika tárgyává Kuschel meghaladott álláspontját a „történeti Jézusról”. Sajnálja, hogy nem veszi figyelembe Martin Káhler (Diakonia 1988/2 68.), sem tanítványa, Paul Tillich (Diakonia 1980/2 37-41.) Krisztusról szóló tanítását. Tillich számos kiindulópontot nyújt a vallások közötti dialógushoz s a teológia és művészetek közötti beszélgetéshez is. Ilyen dialógustól reméli Kuschel a teológiai nyelv jelenlegi ínségének és a Krisztusról szóló hagyományos tanítás gondolati problémáinak a megoldását. Ebben szerinte inkább segít a modern líra rejtjel-nyelve, a zene hangzásnyelve vagy a festészet színnyelve, mint a fogalmi nyelvezet. A német recenzió írója világosan látja meg, hogy a könyv szerzője az új teológiai nyelv keresésében az elméleti fejtegetés mellőzésével túlmegy eredeti szándékán, amely a dogmatikát nem akarta költészettel pótolni, hanem azt érzékennyé tenni a költészetre. Emlékeztet Edmund Schlink evangélikus teológusra, akitől lehet tanulni abban, hogy a teológia tanító prózájához hozzátartozik a doxologikus, istendicsérő, himnúszszerű alapvonás. A dogmatika nyelvének újra a poézis nyelvévé, a magasztalás és imádság nyelvévé kell átalakulnia. Két megjegyzést fűzök az újszerű könyv bemutatásához: régóta sürgető feladat magyar teológiai nyelv kialakítása; ehhez a fentiek új tartalmi kívánalmat is hozzátesznek. A másik pedig: az irodalomban és művészetekben fel lehet fedezni az Istenre mutató sugarakat, tehát anonim teológiát. Halvány próbálkozás ebben az irányban A középpont című kötetem egy része is. Veöreös Imre
