Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Friedrich Károly: Ünnepi évforduló a soproni gyülekezetben
FRIEDRICH KÁROLY Ünnepi évforduló a soproni gyülekezetben Szorgalmas adatgyűjtőknek köszönhetjük, ha a történet összeáll. Tények, nevek, évszámok válnak biztos fundamentumává az élő közösségnek. A múlt feltérképezése kötelez, erőt adhat a jelenben és bátor előrenézést. A gyülekezet Isten temploma, ha benne az ő igéjét hirdetik és megtartják azt, mert az igében Isten Lelke munkálkodik. Luther fellépéséről már 1520 táján hírt hoztak Sopronba, Luther iratait is behozták, megindult a támadás is ellenük, meg is égették azokat, mindazonáltal a lutheri tanítás hatalmas erővel áradt, hódított. A század közepére a város lakóinak túlnyomó része Luther követőjének vallotta magát. Prédikátorok jöttek-mentek, s minden fenyegetés ellenére Luther szellemében hirdették az igét. 1565. augusztus 24-én Gerengel Simon, volt rothenburgi evangélikus lelkész, a soproni városi tanács meghívására a városba érkezvén, a Szent Mihály templomban elmondta beköszöntő beszédét. Ezért szerepel a gyülekezet pecsétjében is az 1565-ös évszám. Ünneplő lélekkel emlékezünk most az ország egyik legrégibb gyülekezetének, a soproni gyülekezetnek múltjára. A gyülekezetben az évszázadok sok küzdelme közt sem szűnt meg Isten igéjének hirdetése, lelkipásztorai, elöljárói, áldozatos, bőkezű támogatói, hitvalló hívei által Isten Lelke munkálkodott abban. Mennyi üldöztetésben, ítélkezésben volt része Gerengel utódainak, de vállalták a megaláztatást, száműzetést, fogságot. Az Úr pedig újra meg újra megajándékozta népét nagytudású, hitüket bátran vállaló papokkal. E szerény dolgozat nem vállalhatja, hogy róluk méltón megemlékezzék. A gazdag áldást árasztó sorban csak nehéz szívvel válogathatunk és csak szűkszavúan szólhatunk róluk. (A lelkészek neve után zárójelben közöljük soproni szolgálatuk idejét.) Schubert Pál (1623-1649), a város egyik legérdemesebb prédikátora, 27 éven át munkálkodott, két ízben is volt püspökjelölt. „Granarium biblicum” c. bibliai szótára könyvtárunk és múzeumunk értékes darabja. Lang Mátyás (1649-1682), So- witsch Kristóf (1655-1692), Barth János Komád (1665-1692) neves triásza kiemelkedő jelentőséggel ékeskedik a gyülekezet történetében. Mikor 1674-ben a soproni gyülekezet kénytelen volt összes templomát, iskoláit, minden javát felajánlani a római katolikusoknak (I. Lipót rendelete). Lang Mátyás a nemrég Sopronban letelepedett Eggenberg hercegné udvari lelkésze lett. Mikor pedig a gyülekezet fatemplomában szolgáló Sowitsch és Barth lelkészeket Kismartonba száműzték, Lang a gyülekezetnek is papja volt, és az Eggenberg ház udvarán összegyűlt hívek előtt hirdette Isten igéjét. Sowitsch és Barth félévi távoliét után tovább szolgáltak, de az 1676. évi novemberi tűzvészben a fatemplom elpusztult. Sowitsch már 1677 húsvétján felavatta az összefogás szép példáját, az új templomot. Barth a gyászos évtized minden szenvedését vállalva, hívő lélekkel, hű őrállóként vezette a gyülekezetét. Az említett lelkészek idején, 1681-ben volt a soproni országgyűlés. A város egyik követe, az evangélikus gyülekezet megbízottja, Serpilius János jogtudós ország
